2011. március 18., péntek

Anya mesél Hetedhét országról

- Volt egyszer, hol nem volt, Hetedhét országon is, túl, de még az Óperenciás tengeren is túl...
- Elég, szóltál közbe, - most azt akarom, hogy Hetedhét országról mesélj.
- Hetedhét országról? – kérdeztem, és a csodálkozástól taligakeréknyi szemem kerekedett. – Hiszen arról nem szoktak mesélni, csak az azon túli világról, Meseországról.
- De én azt már kívülről tudom, nyafogtad. – Tele van királykisasszonyokkal, hercegekkel, sárkányokkal... Unom. Most azt akarom tudni, kik laknak Hetedhét országban. Hetedhétek?
- Talán nem éppen hetedhétek, de hogy hétpróbásak, az biztos.
- És még mi biztos? Hogy hét fejük van?
- Nem, az a sárkányoknak van, Meseországban, akiket te már úgy unsz. Hetedhét ország lakói egyszerűen csak a napjaikat számolják hetekben, a hangjegyeiket, irányaikat...
- Az hogy lehet, szakítottál ismét félbe. – Abból nem csak hat van?
- Ha az ember elég gyakran néz jobbra, balra, előre, hátra, fel és le, előbb-utóbb észreveszi a hetedik irányt is. A legtöbben nem néznek gyakran minden irányba, van, aki mindig csak előre néz, az ilyenre mondják, hogy szemellenzője van, mint a lónak. Vagy, aki mindig csak felfele néz, annak az ágak hegyén jár az esze, s megesik, hogy elesik, mert soha nem néz a lába alá, pedig a fának gyökerei is vannak.
- Az ilyennek aztán kulimászos az orra, kuncogtál.
- Vagy kukuj nő a homlokára, mint nekem, morfondíroztam.
- Olyan is van, aki vagy csak jobbra, vagy csak balra néz, az ilyen aztán dönnnng, nekimegy az oszlopoknak s jó nagyokat bucskázik. Vagy, aki mindig csak a lába alá néz, talán nem is tudja, hogy bizony sokszor kék az ég.
- Olyan is van, aki mind hátrafele leselkedik?
- Akad. Az ilyent, lehet, nem támadja hátba senki, de nem hiszem, hogy könnyedén halad előre.
- S aki minden irányba néz, az nem szédül?
- Ha nem kapkod, akkor talán nem. Hanem inkább felfedezi a hetedik irányt is, amely befele vezet, az emberbe.
- Ezt a doktornénik és doktorbácsik is tudják, mindig befele leskelődnek, bele a torokomba, fülembe.
- Igen. Vagy az ember fejébe. Például, amikor te rettenetesen haragszol rám, akkor csak azt látod, hogy anya buta, vagy rossz, vagy szigorú. De, mihelyt elmúlik a haragod, egyből kedvesnek, jónak látsz. Ugye? Mert ez a buta, rossz anya ott lakik a te buksi kobakodban, a jóságos anyával együtt, s az hogy éppen melyik vagyok, attól is függ, hogy mit érzel, dühöngsz, vagy szelíd vagy.
- Te anya, nehéz lehet hetedhétnek lenni.
- Tényleg nehéz lehet, de, aki ezt a hetedik próbát kiállja, az előtt megnyílik az út az Óperenciás tengeren túlra, de még az Üveghegyen is túlra, egyenesen Meseországig. És biztos, hogy aki oda megérkezik, az már nem ijed meg a hétfejű sárkánytól.
- Ez biztos?
- Olyan biztos, mint az, hogy holnap van a hét hetedik napja.
- A hét hetedik napja, motyogtad félálomban, - milyen furcsa.
De mosolyod jelezte, hogy már a hetedik menyországba álmodtad magad.

és egy edóajánló, mert szeretem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése