2011. március 1., kedd

amikor az almáspite kiszól a lerből

mert Ildikó megfejtette, hogy az én lételemem a késhegy.
lehet.
késhegyen táncolok, illegek, billegek, lipinkázok, néha szédelgek. néha belecsussz, és nagyon fáj, máskor mellécsussz és bosszankodom, de aztán mégis mindig visszamászom, oda, a legeslegélére, ahol a legintenzívebb minden, a pillanat késélére. mert lehet, hogy a következő pillanatot az, akit énnek érzékelek, már nem tapasztalja, mert lehet, hogy meghalok. senki nem garantálhatja, hogy élni fogok a következő pillanatban is.

mivel anyám a műtőasztalról szállt le, ott gondolta meg magát és döntött véglegesen mellettem, már magzat korban megtanulhattam a leckét, a kés állandóan a nyakamon. ezért minden, amit nem úgy élek meg, hogy halálcsend előtti élettánc: vétek, butaság, eszméletlenség. felelős vagyok minden eltékozolt pillanatomért. nem más felelős érte, nem a világ, apámanyámszeretőmgyermekem, hanem én magam.

és, hogy miben nyilvánul meg felelősségem? úgy gondolom minimum abban, hogy leleplezem öncsalásaimat s nem sopánkodom felettük. hogy figyelek a gyomromra. bizony, a gyomor. mindenki isteníti az agyat, de a gondolat útja az agyba a gyomron keresztül vezet. ez az, amin keresztül a világot érzékeljük, innen közvetítődik az információ az agyba s ott aztán lecsapódik, mint gondolat. agy, gyomor, jó tekervényes mindkettő. az ember köldöke mögött lakik az intuíció, ott kuksol és, amikor a legeszesebb döntéseidet hozod, meghúzza a fészféket, görcsbe rándítja a gyomrod, hasmenésbe rondítja a napod, vagy éppen berekeszt.

amikor figyeltem a gyomromra, jó sokáig nem ettem húst, aztán megint figyeltem a gyomromra, és ismét ettem húst(így mutat fityiszt a figyelem az ideológiáknak és fanatikusoknak, akik mindenféléről meg akartak győzni, kitalálva helyettem, hogy én miért nem eszem húst, hehe), és most megint nem eszem húst, és, érdekes módon, elmaradt a kávé is, pedig az utóbbi időben napjában többet is megittam.

egyensúly.
és az egyensúly számomra nem azt jelenti, hogy mindig egyformán mértéktartó vagyok, hogy mindig egyformán megfontolt és bölcs és kiszámított (langyos) lennék. az én egyensúlyom megengedi számomra a kilengéseket, a mennybe szárnyalásokat és a pokolba zuhanásokat, mert, a számadások idején, kijön a középarányos. a figyelembe visszahozó egyensúly, ami átment a múltból és jövőből a jelenbe.

csak figyelni ott a kés élén, a gyomromra, a jelzésekre, és, amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra alapon nem megenni a mandulás almáspitét, ami éppen most sül a lerben, a holnapi bölcsis farsangolók elől.

4 megjegyzés:

  1. Késélen táncolásod nekem is eszembe jutott a napokban Zoltánkával sétálva a Kerek Dombon.Az azértis- mégisigen,az utolsó gondolatért, ami megváltott, amivel édesanyád mégis a szeretet mellett döntött.
    Kedves Edo, "mit forgatsz már megint a gyomrodban?" - ez igazi idézet, mert most fejeztük be Zsófival a Dzsungel könyvét, ami nagyon szép és másról szól, mint a rajzfilm,amit ezerszer láttunk, és
    Maugli a kis Béka is a lényegre törő dolgokat elsősorban a gyomrában érezte, ismerte fel.És soha sem felejtette el, hogy egy hajszálon múlott az élete, Bagira a fekete párduc egy kósza ötletén, és egy fiatal bikán, amit a szioni farkasoknak adományozott a fiú életéért. Azon túl pedig minden egyes fontos döntésénél ott van ez a kezdet is: "a bikára, aki megváltott..."-mondja, és ebből az alapállásból cselekszik.
    Szeretettel ölel: Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Az éjszaka még eszembe jutott valami, aztán nem zavarlak.Sajnáltam kicsit, hogy nem törölhető ki ez a beirás, vagy én nem tudom ezt... De akkor folytatni kell még egy kicsit. Igen ott érzem benned az utolsó előtti pillanatnak : meghalok-nem halok intenzitását, de valami arra késztetett, hogy arra az erőre is figyeljek, ami anyukádat leszállitotta az asztalról. Lehet túlzás azt mondani szeretet. Én egy mélyről jövő emberséget érzek ebből,de legyen akármiféle erőáramlás az édesanyád ettől hirtelen dönteni tud, és nem hagy meghalni... A születésednél ez az erő is ott volt..., ez is a te "tündéred", mint az a tánc.
    Amikor Péti teljesen más okoból majdnem meghalt a szülőasztalon valaki arra figyelmeztett, hogy minden erőt mindent "tündért" , minden élményt jó számbavenni, ami ott hatott, mert ha elfelejti az ember annak következménye van... Másfél-két évvel később Hellinger könyveiben hasonló megfigyelésekről olvastam. De a te fenti irásod az első "tündéredről szól" ,a táncról, amit nagyon sok helyzet idéz meg az életedben, mintha annyi minden hivná elő, idézné meg ezt...Én meg most a második "tündérről" is irtam..., mert az első előhivja a másodikat...
    Ez volt a gondolat reggeli futása! Friss szelet, szép napot!:)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Te, jó veled folytatni a reggelt :) mivel az este Márkus rettenetesen álmos volt, 8kor kidőltünk, így én ma 4.3o keltem, és, nem fogod elhinni, mit olvastam, Bókayt :) na, ez is tökéletesen bizonyítja, hogy nekem az eszem máshol van, mint ahogy általában képzeljük :) igen, ez az erő, amit, ahány ember, annyiféle képpen nevez, magyaráz, értelmez. de, úgy tűnik, egyre gondolunk. képzeld, amióta lezubogtak a betegségek, könnyűnek és erősnek érzem magam. összeszedettebbnek. úgy látszik, át kellett mosnia minket, mint a koratavaszi esőnek, ami lemossa a megszutykosodott havat, hogy utána könnyebben sarjadhassék a fű. ölellek.

    VálaszTörlés