2011. február 24., csütörtök

viszlát, paradicsom!

eddig még sose láttam A Dzsungel könyvét magyar szinkronnal. tegnap a youtubon néztük a zenés jeleneteket. amikor Baghira azt mondja Balunak, aki éppen hanyatt ringatózik a vízen Mauglival a hasán, hogy a gyereket vissza kell vinni a faluba, az emberek közé, Balu méltatlankodik, de hát azt nem lehet! embert csinálnak belőle!

Márkus kezd emberré válni. két nap szünet után ma ismét bölcsibe ment. volt valami furcsa a tekintetében. azt hittem, sírni fog utánam, mint hétfő reggel is (pedig már régóta nem sír utánunk). de nem. míg én pakoltam be a ruháit a szekrénybe, leszállt a padról és elsomfordált, eloldalgott, hátra-hátra pillantva, és akkor megértettem a tekintetét: lelkiismeret furdalás volt benne, hogy nem sír utánam, pedig illene, irántam, önmaga iránt, a kettőnk kapcsolata iránti tiszteletből, de valahogy nem jött, izgalmasabb volt az ovi, a rengeteg biciklivel, de az örömét se merte kimutatni, mert miféle dolog az, hogy illene sírni, ő pedig örül.

igen, dilemma volt a tekintetében.

viszlát, paradicsom.

1 megjegyzés: