2011. január 12., szerda

hagyatékok

"legyetek jó testvérek, mindig az adjon, segítsen a másiknak, amelyiknek több van", szólt anyánk egyik tanítása

furcsa tanítás, legtöbben felháborodnak ezen, persze, így lesznek a tücskök és a hangyák, a szorgalmasak és a lusták, de, mondjon ki, amit akar, én nem hiszek az egyenlőségben, mert nincs

rendszerek vannak, hierarchiák, hullámzások, az egyenlőség egyenlő az egyenes vonallal, amit a gép mutat, ha leáll a szív

volt idő, amikor nekem volt több, vagy legalábbis több olyan ingó javam, amivel segíthettem a nővéreimen és akin csak tudtam, úgy tűnt, örökké tartó állapot ez

míg aztán egyszer csak megfordult minden, és akkor nekem kezdtek segíteni azok, akiknek volt, amiből

állandó eleresztés, hagyni a dolgokat is a maguk útját járni, hát még az embereket (de őket sokkal, sokkal nehezebb, mert...)

miután olyan sokáig vágytam rá, hogy rengeteg könyvem legyen, rengeteg könyvem lett, kaptam, vásároltam, őrülten halmoztam, míg több tisztogatás során meg nem szabadultunk a többségétől, odaadtuk, párat beadtunk antikváriumba

ettől fogva mintha méginkább kezdtek volna hozzánk jönni a könyvek, és most az az érzésem, hogy sokkal többet kaptunk rövid idő alatt, mint amennyit annakidején továbbadtunk

miféle dinamika ez? miféle feneketlen kifliskosár? csapda? miféle kútból merítette anyám tanításait, amelyek a ránk nem hagyható (mert nincs) nagy vagyont helyettesítették?

és szinte mindennel így vagyok, eleresztem, s mire kettőt fordulok, megfiazva jön vissza

volt régen egy vágyam, kb. 15 évvel ezelőtt kezdődött, hogy Szilágyi N. Sándor óráira járhassak, csak közben, tiszta véletlenül, bejártam azokat a helyeket, amelyek meghatározóak voltak az ő életében is, Bukarest, Finnország, mintha nekünk így kellett volna találkozni, hogy Találkozhassunk

s bár néha csak meresztgettem a szemem és fülem, mert, ahol nagy az elvárás, elkerülhetetlen a csalódás, végül mégiscsak megéreztem ezt az embert, főleg a tegnap este, és, hogy visszakanyarodjak a könyvekhez, dedikálta is nekem egy könyvét, és úgy, hogy Gergely Edónak, pedig az Edót én neki soha nem mondtam

3 megjegyzés:

  1. Milyen igazad van! Kell hagyni a dolgokat magut utját járni...
    Emlékszem mondtad a tavaly, hogy "megváltattok" a könyeitektöl. S én csodálkoztam, hogy hogy lehet megválni a könyvektöl, mert én is öröké sok könyvre vágytam. El se hiszed, az összel eladtam s elajándékoztam a könyveimnek a felét. S nem is esett nehezemre söt azután nagyon jól éreztem magam. :) S nem csak a könyvektöl váltam meg, hanem sok más dolgoktól is.
    Meg kell válni a dolgoktól, mert a sok "suj" nem egészséges a májnak! :)

    VálaszTörlés
  2. ....s nem engedik az uj, pozitiv energiát. :)

    VálaszTörlés
  3. na, ez a kommented tökéletesen illet a ma reggeli sárga sugárzáshol, amivel a nap költötte a napot :) majd meglátod, hogy ez mit jelent :)

    VálaszTörlés