2011. január 7., péntek

:)

kedd, április 17, 2007

ha nyugdíjas nem is leszek, sarkcsillag igen
Nagyon boldog vagyok: 3 nap betegszabadságot kaptam és olyan jól telik, hogy csak csuda. Tudtam én, hogy nem való nekem a munkásélet. Eddig csak nyugdíjas akartam lenni, de pont a tegnap rájöttem, hogy a betegnygdíj se rossz.

Két bajom van csak, valahogy öklendezések közepette lekínozom a pirulát és sajnos az antibiotikumot nem szokás vörösborral bevenni.

Azon kívül tiszta jól telik. Tegnap utaztak el a barátnőim, de estére már kaptam egy vendéget, egy finn újságíró csajt. Ő is a Hospitality Clubon keresztül akadt rám és a tegnap hiában bizonygattam, hogy tényleg beteg vagyok, rá se hederített, meg akart ismerni. És jött és megismert. Igaz virágot nem hozott (pedig, ha nem sikerül nyugdíjba mennem, primadonna leszek, kicsit énekelgetek itt-ott s kapok egy csomó virágot, hálából, hogy végre befogom a szám), de hozott egy doboz csokit. Na, szóval a délelőttöt átdumáltuk, közben ő jegyzetelt szorgosan s én elmondtam mindent amit tudok s amit nem Romániáról, az EUról, a tehenekről, Becalliról, az ortodox vallásról, a gáborokról, a nemgáborokról, az identitástudatról, a lipscaniarol és még sok minden egyébbről. Egy biztos, volt mit hallgasson. Nézett is sokszor, nagyokat. Ráadásul az ő szülőföldje, az Etelä-Pohjanmaa az én kedvenc Finnország darabkám, erről még az este kifejtettem neki a véleményem, hogy ez a vidék szerintem az ő Székelyföldjük, nem hiába éreztem magam ott egyből otthon. Most lehet, hogy egy kicsit összezavartam szegény identitástudatát és azt hiszi, hogy ő egy finn székely, de nem baj, szaporodjunk ahol/ahogy tudunk s kész.

Aztán készített a taknyos orromról vagy ezer képet. Megkért, hogy ilyen olyan poziciókba álljak be. És én beálltam s kuncogtam mellé jó nagyokat, mert lett vagy három imidzsem: a DJ Edó, a kávébolond Edó és egy Júlia Edó, aki azt várja, hogy valami Rómeó kivágódik a betonrengetegből s becsapódik pont az ő erkélyére. Úgy látszik, öregszem. Rendesen élveztem, ahogy paparazziskodik. Vagy csak valóban primadonna leszek még a végén.

Az újságcikkre azért kíváncsi vagyok, mert ilyenkor általában kivágnak mindent, ami érdekes, szerintem, és bennehagynak 2 unalmas mondatot, amit úgy nagyjából még megbír az újság. Lehet azért nézett akkorát, mert közben arra gondolt, hogy abból, amit én mondtam, semmit sem lehet közölni s a vörös orrom mellé neki kell kitalálnia valami történetet. Például, hogy én vagyok a romániai Mikulás vagy az INSZ (Ivó Nők Szövetsége) főreprezentánsa, csak ezt ügyesen titkolom a pirulákkal. Még jó, hogy nem hagytam magam pizsomában lefényképezni, nézhette volna a sok fnn, hogy ez az Edó milyen trendikäs lett közben.

Segítettem a lánynak valami divatos lapból kihámozni pár cikk lényegét. Ahonnan megtudtam, hogy bió vagyok és ekó és zöld. Mert arra buzdítanak, hogy autózás helyett gyalogolj és villany helyett használj gyertyát és akkor minden fent említett leszel egyszeriben. S én vagyok. Sőt, még budiajtóval sem szennyezem a nők fejét, mert nálam nem lehet arra a kérdésre, hogy mit vegyek fel, azzal válaszolni, hogy a budiajtót, mert az nekem nincs. így aztán járjon csórén a nő, ha történetesen habozó vendégem s legalább nem szennyezi ruháival a környeztet. Én egy igazi környezetvédő vagyok, biza.

Szóval, mindenkinek kívánok jó betegséget, mert akkor lehet törökülésben bugyolálódva pötyögni hülyeségeket, teázni, zenét hallgatni, jönnek hozzád messzi országból meginterjúvolni, olvashatsz, csettelhetsz és töprenkedhetsz kedvedre. És rájössz, hogy mennyi sok szép órából áll a nap, amit általában elbaszol munkával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése