2011. január 14., péntek

bagoly

azt mondják, hogy mindenki csak annyi terhet kap, amennyit el tud viselni. és mi van, ha nem? gáz. mi van, ha mindaz a szemrehányás, számonkérés, elvárás, vád, amelyről eddig azt hittem, hogy nem baj, jöjjön csak, hiszen, ha nem tudok vele mit kezdeni, akkor velem van a baj, akkor olyan gyenge pontjaimat érintik, amelyeknek erősödniuk kell, mi van, ha annyira legyengítettek (mivel startból nem vagyok erős ember, csak annak látszom), hogy most összeomlik ez az egész, edónak nevezett kártyavár?

egy városban lakom, ahol van pár jó emberem, volt pár jó szemináriumban részem, azonkívül csak a falak, semmit nem látok belőle, semmit, amiért érdemes ezt a drága életet itt fenntartani. itthonról dolgozom, ez azt jelenti, hogy kávészünetben azért stresszelek, hogy most mosógépet pakoljak be, szedjem össze a házat, esetleg szaladjak le a boltba, semmiképp nem kikapcsolása a napi stressznek. őrült prizábadugottág.

a pár jó emberemtől nem várhatom, hogy oldják magányom. elég, ha egyáltalán képesek egy darabig szemembe nézve beszélgetni velem. József Attilára még csak csillagrács hullt, a ma emberére már sokkal borzalmasabb, a netháló, oda igyekszik, ha baj van a magánéletében, ha estéi fagyosak és silányak, ha a munkáját útálja, ha a pótcselekvések közül ezt találja a legártalmatlanabbnak, ha szeretetre, melegségre, megértésre vágyik, arra, hogy olyannak szeressék, amilyen. amiért borzalmas, amiben aztán végül része lesz, hogy előbb-utóbb kiderül, az ajtónak, ablaknak vélt nyitás a másik részéről, csak vakablak. hiszen ahhoz a másiknak le kellene mondania a virtualitás okozta kényelemről, bele kellene fognia egy hús-vér, és sokszor vérre menő játékba, de ehhez már túl gyávák vagyunk.

néha arra gondolok, hogy a szüleim csak gyávaságból maradtak együtt. de aztán rögtön megfordul a fejemben az is, hogy lehet, hogy ahhoz kellett nagy bátorság, hogy minden egyes válságukban egymás mellett döntsenek. amiért talán mégis könnyebb volt nekik, az az, hogy csak egy kis kanapén aludtak, hogy volt három gyerekük, akik minkdét szülőjükért egyformán rajongtak, hogy a tévé legtöbbször csak kis Ceausescu műsort sugárzott s annyi, hogy közösen házat építettek, ráadásul anyám telkére, hogy egy idő után valami olyan szinten szerették meg egymást, amit én még nem érthetek, legfeljebb megsejtek, néha.

7 megjegyzés:

  1. Hát, ha nem volna közöttünk ezeregynéhány kilométer, én nem vakablak volnék. Persze, ennek a kijelentésnek éppen a kilométerek miatt nincs súlya :S

    Az itthonról dolgozom sok ember álma ám :)

    VálaszTörlés
  2. Nem kell mindenkit gyávának titulálni és van , amikor nem nyitunk, csak sajnáljuk magunkat. :))
    Mert lehet valaki nem lenne rest viszaállítani a tengelyedbe.
    Több Hamvas kell ide....de a Karnevál se rossz.Ha magunkra vesszük, segít igazán. Ott vagyunk mind, különbőző szitukban.

    Linda

    VálaszTörlés
  3. kosz Nektek, meg annyit Lindanak, h szerencsenkre, a vilag nem Hamvasbol all. pusz

    VálaszTörlés
  4. gyávaság? dögség? vagy bújócska, amelyben szeretnénk, de leginkább félünk, hogy megtalálnak?

    VálaszTörlés
  5. nemrég így fogalmazódott meg bennem: én elbújok, de ti találjatok meg.
    edó

    VálaszTörlés
  6. édes kicsi edicim valahányszor olvasom az írásaidat mindig eltűnődöm az idő gyors forgásán és rettentően sajnálom hogy olyan kevés juttot az együtt töltött gyerek korunkból.talán a jó Isten így kompenzálta az idő kerekét hogy tényleg nekem kellett téged nevelnem rendeznem de leginkább szeretnem téged és esztit is.legutóbbi írásodban mintha egy kis haragot dühöt vélnék érezni keserűséget de ami nagyon nagy öröm nekem hogy mindig vissza térsz édiékre és belőlük merítesz erőt én is ezt teszem amikor magam alatt vagyok nem tudom édi mesélte e neked hogy mikor már mind a hárman meg voltunk és édinek nehéz volt az élet nannyókánk mindng azzal vígasztalta hogy meglátod ilona de jó lesz neked mert három lányod van szeretni segíteni fognak téged .szóval életkém ha magad alatt vagy néha és remélem nem sűrün gondolj a mi összetartó családi szeretetűnkre és légy erős bár tudom hogy nem könnyű az élet puszillak éva

    VálaszTörlés
  7. "de leginkabb szeretnem teged es esztit is" igen, leginkabb ezt :) nagyon orulok ennek a bejegyzesednek :)))))))))))) most mar csak Eszti kell kommenteljen es kerek a kerek :)

    VálaszTörlés