2011. január 19., szerda

Anya mesél a csillaggyermek ötödik ágáról


a képen BakSára csillagyermeke

Volt egyszer egy szegény ember, nem volt neki mása, csak a mesélő tudománya. Olyan meséket mondott, hogy még a legkomorabb ember arca is kivirult egy cseppet, s akinek amúgy is jó volt az orcája színe, az egyenesen megfiatalodott a szegény ember meséje hallatán.

De azért mégse a szegénysége volt a legnagyobb baja ennek az embernek, hanem a nagy magányossága. Felesége meghalt, mielőtt gyermeket szült volna neki, így aztán a nappaljai még csak elteltek valahogy, hol ide, hol oda hívták meg mesélni, de az estéi kongtak az egyedülléttől. Mindenkit meg tudott vigasztalni, jó kedvre tudott deríteni meséivel, kivéve saját magát.

Hallotta aztán egyszer, hogy egy jómódú, de furcsa családban valami nagy szörnyűség történt, olyan gyermek született, akit senkinek sem mernek megmutatni, mindenki elől rejtegetnek. Ez a család azért volt furcsa, mert ott mintha senki se tudta igazán, hol is a helye. Olyan fejetlenség uralkodott az egész gazdaságban, hogy még a tyúk is magától ült bele a húsosfazékba, a szakácsné meg csak nézte, aztán fogta a habverőt és megfésülködött vele. A gazdáné egész nap a falakkal beszélt, de hiába, mert azokról csak mállott, egyre mállott a vakolat. A gazda ahányszor vadászni ment, mindig összeszedett egy-két golyót, de vadat soha nem ejtett. Az ágyakat a padláson tartották, de a háziak lusták voltak feljárni, inkább mindenki ott aludt, ahol érte, kádakban, üstökben, néha még egy-két hányódó mózeskosárral is megpróbálkoztak.

Gondolt a mi szegény emberünk egyet és egy nap beállított a kúriába. Mondta, ő csak azért jött, hogy egy kis mesével felvidámítsa a ház népét és cserébe nem is kér mást, csak ami a legtöbb bosszúságot okozza nekik. Összenézett a gazda meg a gazdáné, aztán beleegyezőleg bólintottak. Kanyarított is a szegény ember egy olyan vicces, mégis szép, szívhezszóló mesét, hogy a gazdáné a mese alatt még a falakra is fittyet hányt, a gazda pedig aznap el sem ment vadászni. A szegény embernek pedig távoztakor a kezébe nyomtak egy kis, nyöszörgő csomagot.

Hát amikor az ember otthon kicsomagolta a fizetségét, egy kisgyereket talált benne, de annak a feje csak félig volt meg, orrától felfelé hiányzott, se szeme nem volt neki, se fejebúbja. Kicsit meghökkent, de aztán megnyugodva vette észre, hogy füle azért van a picurkának. És nekifogott mesélni. Mesélt éjjel-nappal, amikor csak el nem nyomta a fáradtság, vagy amikor élelemért el nem ment mesélni, mert azért szája is volt ám a gyereknek. Mesélt, mesélt, simogatta a gyermekecske furcsa fejét, s hát az egyszer csak növekedésnek indult, előbb két kis mandulaszeme nőtt, szelíd, okos sötétbarna szemecskék, aztán a szőke fejebúbja is kikerekedett fölé. Gyönyörűszép gyermek lett a hajdani csomag lakójából, de akkor tellett aztán csak igazán öröme benne a nevelőapjának, amikor megszólalt. Tisztán csengett a hangja, mint a téltündérek jégből faragott csengettyűje, amit mondott pedig üde és melengető volt, mint a nyári esték cirogató szellője. Lám, lám, hiába lettél te is, mint minden emberfia tűzből, vízből, földből és levegőből, hümmögte a szegény ember, míg szeretettel észt nem simogattam beléd, csak szégyellnivaló bábu voltál, kezed, lábad volt ugyan, de nem volt fejed hozzá, hogy mutassa nekik az irányt, felfele, a csillagok fele.

Így volt, az is lehet, mese volt, de az biztos, hogy a szegény ember többé már soha nem érezte magát szegénynek, a fejetlen családból származó csecsemőből pedig olyan szép szál, okosságtól ragyogó ember serdült, hogy fényét még a hajnalcsillag is megirigyelhetné, talán irigyli is éppen.

15 megjegyzés:

  1. Haj, simogassad még az én fejem búbját is mesékkel...

    VálaszTörlés
  2. Na látod Edo, hogy a világ Hamvasból áll.... Csak a gondolkodást kell helyretenni, kifejleszteni.

    Oktató vagyok, tudom, nem tehetek róla, ez az én életutam, ezt kell tennem. Ezelőtt 5-6 évvel még esetleg tudatlanságból sokszor butaságot is mondtam, de most arra nagyon figyelek, hogy amit mondok, az ne legyen hazugság.
    Van a zsákomban sok tapasztalat: apahiány , meghalt testvér, 22 év házasság, megcsalatás, stb

    Ez nem panasz, hanem helyzetkép.
    Nem vagyok szegény, esetleg sokak szemében együgyü (egy ügyem van: az igazság), de tudom, hogy ettől nem én szenvedek már, hanem az, aki ezt nem érti.

    Én úgy tudok mosolyt varázsolni, hogy előbb kifertőtlenítem a heget, ami az ember lelkében, szellemében van. Ez fájdalmas nagyon. De csak ez az út van, ami értelmes. Magam is ezen átmentem, átmegyek nap mint nap.
    Csak így lehet mosolyogni.
    Egészséges kritikával.

    S honnan tudom, kinek hol a sebe? Már arról is, ahogy fogalmaz, amit ír, ahogy él. S aztán lehívom a csillagok aritmológiai , analógiás képleteit.

    Hát így...

    Linda

    VálaszTörlés
  3. Kata, oke :)
    Linda, ez most kicsit ugy hangzik, mintha fogtad volna magad, es nekialltal volna meggyogyitani engem.

    Nos, ehhez csak annyit: ovakodom magamtol, amikor nagyon tudom a dolgokat. ovakodom magamtol akkor is, amikor az igazsagert harcolok, ovakodom magamtol, amikor meg vagyok gyozodve arrol, hogy valami ugy helyes, ahogy en gondolom. es mindez pont azert, mert en is megeltem mar azt, amit, bar csak meg 32 evet eltem en. az, aki azt hiszi magarol, hogy tudja, az valoban tudhatja, a falakat legalabbis, amik korulveszik. aki korul, se felul, se alul falak, az mit tudhat? legfeljebb el, es mar az is valami.

    VálaszTörlés
  4. aki korul, se felul, se alul falak, az mit tudhat?

    röpülni :)

    VálaszTörlés
  5. az igekötőkről: a gondolkodást nem árt néha eltenni, nem csak helyre, az oktatásból pedig a gyakorlatban el kell hagyni a "ki", így talán még esélye is lesz, hogy működjék.

    VálaszTörlés
  6. Érdekes , Kata érti. Most is.
    Edo, ez nem volt kioktatás.
    Normi, hogy azon vagyok, abban a vágyban élek, hogy úgy fogalmazzak, hogy a kicsíszolt gyémánthoz hasonlítson. De, hidd el, akkor is lesz , aki nem érti.
    A gondolkodásról : legnagyszerűbb kincse az embernek, csak jó alap legyen. Valós.
    Óvatosságról és falakról: Ha a falak nem gátak hanem határok, akkor jobban látszik, mikor meddig kell az óvatosság. Sokszor van olyan, hogy az ember lemarad a saját életéről nagy óvatosságában. Mint én is pl...

    Hogy él? Ez a legtöbb!!! Hogy úgy él, hogy szabad! Mint a csillagokba nyúló fiú, akinek nem volt feje, hogy gondolkodjon . S szeretettel kialakították neki az észtartóját.

    Egyébként a szimbolumolvasásban jártas embernek ez a mese nagyon sokat elmond. Nagyon jó!

    s a gyógyítás? A meséből jól kiderül,hogy nem más, mint ha minden a helyén van./lenne.

    Linda

    VálaszTörlés
  7. Linda, en is ertem. meg nem is. tudod, megiscsak odakacsintom, hogy a sok fogalmazassal az ember sokszor nagyon porul jar. ezt hamvas is megtudta, jo kesore. igen, a szimbolumok. amikor az emberek a tudalekos okoskodassal, cirkalmas fogalmazasokkal elbeszelnek egymas feje mellett, neha segithetnek. de van, amikor az sem segit. pl ha valaki makacsul ra akarja eroltetni a megvaltasat a masikra. na, ilyenkor semmi nem segit ;)

    VálaszTörlés
  8. Igen. Ha nem akar az ember megváltódni, akkor tényleg semmit se ér. Igaz.

    Linda

    majd befogom...:))

    VálaszTörlés
  9. nem kell befogni. nem errol van szo. akik ismernek, vagy legalabbis a blogomat regebbrol, tudjak, hogy tavol all tolem minden rajongoi fanatizmus, ezert se hamvasista nem vagyok, se semmifele vallasista, se tudjistenmicsodaista. ez a blog is egy kiserlet, egy gyakorlat, neha, amikor sikerul, ennyi. Megvaltas ugyben pedig hadd idezzem Ervint http://hamvasklub.parknet.dk/ aki pedig nagy hamvaskultuszos, hogy senki senki helyett nem tehet semmit. foleg, ha a hangnem agressziv. csak szet kell nezni a vilagban, hogy mit muveltek a megvaltassal azok, akik "tudtak", hogyan kell felebreszteni masokat. sajnalom, ha csalodast okoztam neked, de valamiert nem tudok hinni a self-proclaimed profetaknak. az igazat felismeri az ember (Szilagyi N. Sandor idezte Ghandit, pl) es csatlakozik hozza, meg csak propagandar es szonoklatra sincs szukseg. na, remelem erhteto es nem felreertheto voltam. reszemrol ennyi.

    VálaszTörlés
  10. Részemről meg annyi, hogy jó volt ezt a mesét olvasni éhgyomorra, miközben melegedett a tej :) Köszi, Edó.

    VálaszTörlés
  11. edómarika szunnyad a tejben :)

    VálaszTörlés
  12. na, marikat nem koltom fel, de a tejet igen a hutobol, jo ideje alszik mar :)

    VálaszTörlés
  13. Asszem hogy tul muveletlen vagyok, hogy megertsem az igazi jelenteset es jelentoseget a mesednek, de azert tetszett...

    VálaszTörlés