2010. december 17., péntek

secret santa

van két, az utóbbi időben újrahallott megjegyzés, amelyek elgondolkodtattak bukaresti tartózkodásom alatt

az egyik, hogy a globalizáció tulajdonképpen amerikanizációt jelent, ezzel csak az a baj, hogy zömében a rossz dolgok jönnek át hozzánkig, a jó, amire ideérne, elkopik

nos, egyelőre tényleg amerikanizáció folyik (mondom egyelőre, mert vannak már páran, akik kínaiul akarnak tanulni), a metrón egyebet se hallottam, csak facebook, facebook, a kollegák minden kis idejükben a facebookot bújják vagy építik a farmjaikat. Márkus képeit mindenki ismerte, a facebookról, így senkinek se kellett személyesen eldicsednem vele, hogy milyen szép kis kölyök lett, nem csak kópé
és nem karácsonyi ajándékozás volt, hanem secret santa (legnagyobb meglepetésemre, én is kaptam egy welcome gift-et, egy nagyon szép, sötétzöld bársony táskát)

persze, vannak vicces szófordulatok is, mint touch screen - taci screen

a másik, hogy Bukarest sajátos kultúrája azért is olyan, amilyen, mert nagyon közel van Törökország

nos, azt vettem észre, hogy lehet, hogy közel van Törökország, de Arábia már itt is van

régi kedvenc utcám, a Victorieiről is nyíló patkó alakú fedett utca szinte teljesen csak a Valea Regilor vízipipás kávézókból áll

nem pipáztam és nem rúgtam ki a hámból (már az se lett volna, akivel)
egyet fordultam a Lipscani-on s aztán hazagyalogoltam a zuhogó hóesésben
meghökkenve vettem tudomásul, hogy Bukarest nagy, elszoktam tőle, azt is, hogy, bár sok minden megváltozott, mégse változott úgy lényegében semmi, s bár nem változott lényegében semmi, már mégse ugyanaz a találkozásom a várossal most, mint három éve, otthon éreztem magam benne, de csak azért, mert tudtam, vendég vagyok itt

otthon érzem magam az életemben, mert vendég vagyok benne

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése