2010. december 23., csütörtök

ma vásárhelyről dolgozom, ideiglenes kolozsvári lakosként, bukaresti székhelyű amerikai cégnek finn ügyfelek szerződésein, a rendszerben más néven, mert nem sikerült visszavinni a saját nevem, s ez még csak a legegyszerűbb része az életemnek, mert, miközben most egy vásárhelyi falat nézek, amikor már a szememen jön ki a sok gombóc, Exupéry egy imája idegesít, ami szerint: Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem megának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. A rengeteg vád. Nem tudom. Kifogytam minden erőmből. S ami szerint: Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Ha nekem erre a lélekösszeomlásra volt szükségem, így karácsony előtt, akkor nagyon rossz úton jártam, járok. A kiúttalanság kietlen útján.

2 megjegyzés:

  1. Van, amikor meg kell járni a poklot, hogy lássuk miben járunk....
    Fel a fejjel!!!

    Linda

    VálaszTörlés