2010. december 7., kedd

gyes-tüntetés

Romániában a nőket nem veszik se komolyan, se emberszámba. Ha az anyukák kimennek tüntetni, ezt a politikus férfiak úgy legyintik le, hogy ó, azok csak valami fehérnépek, valami háziasszonyok. Ez biztos, volt rá példa, Iliescu mondta már, hogy niste casnice doar, au iesit pe strada. Ha a harcos nőtársam mégis azt hinné, hogy hülyeséget beszélek, csak üljön be egy étterembe egyedül vagy barátnőjével és figyelje meg, hogyan bánik vele a pincér, aztán üljön be egy férfi társaságában is. Meg fog lepődni.

Ébresztő férfiak és asszonyok!

Gyereket nevelni, ha tényleg vele akarsz lenni 24-ből 24-et és nem tévé elé ültetni, úgy csendesíteni el vagy rászoktatva az édesség majszolásra, tehát gyerekkel lenni, nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra nagyon szép, de sokkal nehezebb, mint bármilyen más munka. Mondom ezt úgy, hogy voltam már napi 18 órás napszámos, úgy, hogy vasárnapunk se volt, ládázó piacmunkás, bébiszitter és takarítónő és vécepucoló, tanár és önkéntes tanár, irodai munkás, tolmács és fordító, rövid ideig még főtanfelügyelői székben is nyomtam a seggem, interjúkat is készítettem egy tanulmány végett, még újságot is akartam írni, stb. és még nem is említettem, hányszor voltam kőműves apám mellett segédmunkás, ha otthon dolgoztunk, még maltert is kevertem, kézzel. És ezek után írom, mondom, kiabálom, mindenki, aki visszarohan a gyerek mellől munkába, pedig maradhatna otthon, azért megy vissza, mert a munkája könnyebb. mégha fizikailag nehéz munkáról van szó, akkor is. románul azt mondják, esti bagat in priza. igen, vissza lehet menni munkába, kikapcsolódni. vannak apukák, akik voltak már gyerekükkel akár hetekig, anya nélkül, ők talán valamennyire felfogják, miről beszélek. ha csak pár napot hiányzik az anya, az még semmi, annyi idő alatt nem lehet megérezni, mit jelent bagat in priza-ban lenni, egyfolytában. erről talán a gyerekeit egyedül nevelő apukákat lehetne megkérdezni.

jó lenne, ha a férfiak nem hagynák egyedül asszonyaikat, ha melléjük tudnának állni, ha egy kicsit más szemszögből vizsgálnák meg saját helyzetüket és ne tudnák le a dolgot azzal, hogy én dolgozom, ezzel az én részem a családfenntartásban elintézett. ha a gyes körüli vitát minden személyt, férfit, nőt, gyereket, nagyszülőt egyaránt érintő problémaként látnák s ne csak valami fehérnépek cirkuszának, akik megint akarnak valamit. "nem dolgozni", leghamarább.

jó lenne, ha értékelnék a háztartásbeli asszonyt, aki a gyereknevelés mellett dönt a munkája róvására, teszi ezt vállalva a nehezebbjét, a család oszlopa és tűzhelye, akinek jól-lététől függ az egész család jól-léte. és ez egy asszonynak se megy csak úgy csettintésre. mindenkinek kurva nehéz, gyakran.

Márkus már két éves és fél éves és szereti a bölcsiben. De, ennek ellenére, még mindig olyan szüksége van az EGYütt-létünkre, mint a levegőre, napi táplálékra. Hiszen csak két és fél éves, csak ennyi ideje érkezett meg.

Hogy érkezik-e egyáltalán testvére, nem tudom, de együttérzek a mostani várandósokkal, hiszen sorsuk az én sorsom is. Szeretném azt hinni, hogy ezt a férfiak is így érzik, azok is, akik már apukák, s azok is, akik még nem.

2 megjegyzés: