2010. december 30., csütörtök

adás (ki-, be-, fel-, le-, össze-, vissza-, meg-, át-, oda-, élő-)

milyen egyszerű és könnyű életem lenne, ha feladnám
ha azt fogadnám meg, így szilveszter fejében, hogy teletömöm Márkust liszttel és cukorral, hadd hízzon, nem viszem ki a friss levegőre, hadd kotlósodjék, nézze egész nap a tévét vagy rajzfilmet, hadd legyen kis agresszív, így legalább lesz, miért szidjam, ha tele a tököm az életemmel, hadd ne aludjék délben, legalább korábban kidől este, nem vinném emberek közé, mert az emberek idióták, hadd tanulja meg idejében, hogy úgyis egyedül hal meg.

de nem tehetem, harcolnom kell mindezek ellen és sokszor önmagammal, amennyire maradék erőmből telik, mert elsősorban én vagyok felelős érte, cseleznem kell, lavírozni az ebédszünetemben, hallgatni, amikor jobb hallgatni, szólni, amikor már nem bírok hallgatni, a szemem rajta tartani, készenlétben lenni, figyelni, mert, ha elengedem, attól még felnő, mint bárki más, és lehet, hogy még szemrehányásokat sem fog tenni nekem, de fogok tenni én magamnak.

s vajon milyen lenne az életem, ha feladnám
ha egész nap édességet ennék, ha egész nap innék, ahányszor csak sírhatnékom van, vagy flörtölnék össze-vissza a neten, az utcán, ha a munkám nem végezném el, mert minek, ha többet soha nem főznék, mert a fast food gyorsabb, mint én, ha egész nap takarítanék és lenne egy tiszta, szépenülő gyerekem, ha pénzem nagy részét vörös körömlakkra költeném és sáncot taposnék a szomszédunkban levő szépségszalonig, ha szüleimre haragudnék, mert mindig kell egy bűnbakk, ha gyűlölném az embereket, mert annyira ostobán önzőek tudnak lenni (én persze kivétel lennék), ha nem szeretnék többet, mert túl fájdalmas ez a sebezhetőség, ha nem tornásznék többet, mert úgyis olyan magas vagyok, hogy egy púpos hát csak rövidíthet rajtam.

és itt most befejezem, mert sajnos ez igaz. egy ideje nem tornászom és kezdek megpúposodni. legharangozóbb jele annak, hogy ez a fentebb leírt vészállapot nagyon könnyen bekövetkezhet.

ígérni nem merek magamnak semmit, de kívánok magamnak egyenes hátat, levegőt a kihúzott mellkasomba, laza vállakat, jó emésztést, könnyű járást.

4 megjegyzés:

  1. Én is ezt kívánom Neked, Edo, és még mosolyt az arcodra, tartóst, és erőt kezedbe-lábadba, hogy legyen meg a Te akaratod.

    VálaszTörlés
  2. (És még sok írást Tőled, hogy nekem is jó legyen)

    VálaszTörlés