2010. november 14., vasárnap

a nő helye

nőként létezéseim, vagy legalább kisérleteim egyik legfájdalmasabb döbbenetei közé az tartozott, hogy na, ennek a pasinak az életében sem állok az első helyen, autó, sör, foci, buli, haverek, net, tévé, meló, alkotás, magány, gyerek, ősök, stb. mögött állok. ettől mindig rettenetesen ideges lettem. mert, mint minden nő, a legeslegelső helyen akartam állni. s mivel legtöbbször csak linearitásokban tudunk gondolkodni, ez pedig versengést implikál, persze, állandóan csak a görcs meg a hajsza, azért a hőn áhított első helyért.

egyszer aztán valaki felkínálta. beszarva utasítottam vissza, ó, nem, köszi. akkor csak sejtettem, hogy ez valami beteges valami, azóta már láttam több kapcsolatban, hogy ha a férfi a nőt próbálja arra a legeslegelső helyre póckolni, mindegy, hogy ez a nő a felesége, szeretője, kománéja, lánya, borja, malaca vagy csak valami ideál, ott valami gyerekkori, az anyával megszakadt vagy ellehetetlenedett, szeretetlen helyzetet próbál helyrehozni, helyettesíteni.

egy nő élhet úgy, hogy legintenzívebben a szeretett férfi fele sugározza figyelmét és képességei szerinti ragyogását, melegségét, mert a nő az örök termékenyülő, aki a termékenyítőre vár.
a nő akkor a legszebb meztelenül, ha a férfi nézi.

ezek szerkezeti különbségek. egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. egyszerűen csak másak vagyunk, másképp működünk nők és férfiak. csak a célunk ugyanaz: szeretni szeretnénk. elsősorban az életünket, amelyet nem kértünk (vagy igen? :-/ ), s amelyet alkotunk minden leheletünkkel, érzésünkkel, gondolatunkkal. s aztán kit, ahogy programoztak, ki inkább az érzései által, ki pedig inkább a gondolatai által.

az utóbbi időben csak úgy csurgott ki belőlem a sok érzés, a legváratlanabb pillanatokban (szégyellem megírni hol, kik előtt) még el is bőgtem magam. amikor egy régi, férfibarátomnak meséltem erről, azt mondta, hagyj békét, Edó, olyan szeretnél inkább lenni, mint én?

nem. nem szeretnék. vagyok, aki vagyok s konty.
(a kovácsoltvas korlát szép cirkalmai között ezüst pókhálószál lipinkázik a novemberi sziporkában. rugalmasan, fényesen, egyszerűen. még a felé szálló kávé gőzétől sem akar semmit)

2 megjegyzés:

  1. Szép gondolatsor! :)

    Jutalmad némi lassu buksi simi. A világ azért kellemes hely. :)

    Vajon az eszme tükre indikálja-e az apaszakadás fogalmát? Meg kellene kérdezni pókot róla. Ha majd újra elérhető a hálón. Igaz mindegy mit válaszol, kevesen értenek pókul, azok többsége is már eleve póknak született...

    (V)

    VálaszTörlés
  2. ez egy nagyon deneveres bejegyzes lett :) koszi a buksi simit, simibekk nektek is, mindannyiatoknak :)
    es hat pok nyaral, mint megtudtam. lalanal.

    VálaszTörlés