2010. október 13., szerda

Ligeti, a kecsketej, a világvallások és a világrend(etlenség)

a katolikus csinálja
a református tudja
az unitárius sejti
a buddhistának fogalma sincs

ennek alapján hol ilyen, hol olyan vallású vagyok. s ahogy itt ülök és gondolkodom azon, hogy most hol állok (most ülök vagy állok?), úgy látom, hogy gyerekkoromban csináltam, későkamasz-korafiatal koromban tudtam, fiatal koromban sejtettem és most fogalmam sincs
semmiről
mindenről
a munkáimat is így végeztem, ebben a ritmusban, mindegy, hogy fizikai vagy szellemi
még a főzéssel is így vagyok, nekiállok csinálni, persze, tudom, hogy mit, aztán kezdem sejteni, hogy mi lesz belőle, míg végül már fogalmam sincs, hogy mit eszem (ezért nem receptbe írható egy ételem se, mert még nekem se sikerül soha kétszer ugyanaz)

Ma reggel:
befejeztem a Ligeti könyvet (Eckhard Roelcke: Találkozások Ligeti Györgyyel, Beszélgetőkönyv), főleg azoknak ajánlom, akik, a könyv vége felé vallottakkal hasonlóan gondolkodnak:"Esztétikai hozzáállásom az, hogy nincs semmilyen dogmám, semmilyen általános elméletem, hanem vakon tapogatózom előre. És azt sem tudom, hogyan és hová vezet ez az utazás tovább."

a bölcsiben a tejekről beszéltünk. Márkus kecsketejet iszik. A dadusnak a háziorvos megtiltotta, hogy házi tejet adjon a gyerekeinek. Csak a legsoványabb bolti tejet ajánlotta. Én bivalytejen nőttem fel, mint a falunkban nagyon sokan, olyanok is, akik aztán az öregségbe haltak bele.

olvastam egy köremailt (amit sose szoktam, mindig startból törlöm, de ma ezt valamiért mégis), felért egy öt órai híradóval (még jó, hogy nincs tévénk), a világ-globál-gazdasági-népességi-hatalmi-egészségi-hadügyi satöbbi katasztrófahelyzetről és arról, hogy hamarosan csippeket fognak a bőrünk alá ültetni. Minimum.

Ezek után itt az ideje, hogy rendet rakjak a gondolataim között. Az első és legeslegfontosabb teendőm kellene legyen minden nap, aminek mindig prioritást kellene élveznie. Ehelyett hanyag vagyok és lusta. Hagyom, hogy randalírozzanak és legyengítsenek, erőt és hatalmat adok nekik, etetem őket azáltal, hogy hagyom, hassanak rám, hogy az érzelmeimmel egymást támogatva manipuláljanak. És akkor még csodálkozom, hogy rendetlenség van a világban? Csodálkozol?

2 megjegyzés:

  1. Haha
    Ahogyan rákattintok a blogodra, mindjárt a szívem mélyéig hatol a mosolyod és kacajra fakaszt.
    HangOk

    VálaszTörlés
  2. :) pedig az en mosolyom is orlodik, naprol napra, s ami a mosoly gorbuleteibol levalik, belepreseli magat a rancba. hat igy.

    VálaszTörlés