2010. október 21., csütörtök

Anya mesél a körről

Meseországban volt egyszer egy város, amit úgy hívtak, Orr város. Ebben a városban a férfiak lógó orral jártak, a nők pedig fenn hordták az orrukat. A város fő törvénye az volt, mindenkinek kötelező az orrolás. Ha valakinek ez nem tetszett, az felhúzhatta az orrát vagy orrot mutathatott. De a legnagyobb baj az volt, hogy mindenki ment a maga orra után. Ennek pedig hatalmas felfordulás lett a vége. Az emberek nem beszélgettek egymással, már észre sem vették embertársaikat, hiszen a férfiak földre szegezett tekintettel loholtak lógó orruk után, a nők pedig az eget kémlelve igyekeztek minél magasabban hordani az orrukat. Ha néha a nagy lótásban-futásban egymásba is gabalyodott két ember, gyorsan rájöttek, kettesben nem lehet olyan jól rohangászni, mint egyedül, főleg, hogy hol ide, hol oda rángatták egymást.
Egyszer aztán Száj város lakói egy óriási mézesbödönt küldtek ajándékba Orr város lakóinak. Nosza, szimatot is fogott mindenki, megrohamozták a mézesbödönt. Lett nagy tülekedés, csiricsáré, hercehurca. Addig lökdösődtek, hogy a végén kezdték orrba-szájbavágni egymást, igazi csetepátét rendeztek. Karmolták, harapták egymás orrát, pedig ez már főbenjáró bűnnek számított Orr városában. A mézcsata hevében a mézesbödönt is szétverték, a méz pedig mindefele szétfröcskölt. Lett erre olyan kavarodás, amilyet még nem látott egész Meseország, talán még te sem. Volt, aki csurom méz lett, megint mások el akartak futni, de, ahogy megpróbáltak utat vágni maguknak a verekedők között, egymáshoz ragadtak a kezek. Itt is, ott is kis körök alakultak, s ahogy ráncigálták egymást, hol jobbra, hol balra, forogni kezdtek. És a forgással haladtak is valamerre, de hirtelen már senkinek sem volt semmi sürgős dolga, elmúlt a loholhatnékja.
Nem tudják ma sem, hogy a méz illatától-e, vagy a forgás közbeni szédüléstől, de egy idő után a férfiak kezdték felemelni a tekintetüket, a nők is lejjebb hajtani a fejüket, míg egyszer csak találkoztak a tekintetek. Lám, lám, ez a Fitos kisasszony nem is olyan rátarti, mint amilyennek hittem, gondolta Uborkaorr. Csőrike kisasszony pedig Sasorr úrról állapította meg, hogy nem is néz ki kevélynek, sőt, egészen jóvágású fiatalembernek tűnik. Még a vén Vasorrú Bábát is kiszemelte magának az öreg Borvirág. Igaz ugyan, hogy öregecske már és térdig ér az orra, de hát én sem vagyok már olyan fiatal, gondolta magában és igyekezett jó nagyokat kacsintgatni a Bábának, nehogy még kétfelőlről elkapkodják a legények.
Addig-addig forogtak, hogy a méz lekopott, este lett, szerre mindenki hazapenderedett. De már senkinek se esett jól egyedül sirülni be a kapun. Így aztán sokan már pitymallatkor elindultak otthonról, ezúttal nem az orruk után, hanem a szétvert mézesbödönhöz. Úgy tettek, mintha csak véletlenül járnának éppen arra, aztán ugyancsak véletlenül beletenyereltek a bödön alján maradt csuromnyi mézbe. S mintha csak balesetből, megfogták egymás kezét, újra forogni kezdtek, együtt, körben, a körhöz pedig mind többen csatlakoztak. Hogy valami kucifántosság volt a dologban, azt már abból is lehetett sejteni, hogy Fitos kisasszony azon a reggelen egy csudaszép pörgős szoknyában illegette magát, nyújtogatta mézes kis kezecskéit Uborkaorr felé.
A napokban meghívót kaptam Vasorrú Bába és az öreg Borvirág lakodalmára. A borítékon, csudák csudája, nem Orr város, hanem Körváros neve olvasható. Gondolhatjátok, micsoda kedvem kerekedett. Elő is kerítettem piros pörgős szoknyámat s el is karikázok megnézni, hogyan sirítik, forgatják egymást Körváros táncoskedvű leányai, legényei, öregecske emberei, asszonyai. Ha nem hiszed, kettőt tehetsz: húzd az orrod, vagy jer velem.

(az éjszaka írtam és nem álltam meg, hogy ne biggyesszem ki. Majd csatolom Sára rajzát is).

3 megjegyzés:

  1. Nagyon ötletes, ugra-bugra, játékos mese:),Edo! Már azon gondolkodtam, melyik orr, melyik száj lehetnék...,és körbe is mosolyogtam a mesét, mert mindent elképzelek kicsit bábok játékában is. Szeretem azt az arcot, ami ebből kimosolyog.Ölel Ildikó

    VálaszTörlés
  2. en is, meg masnap is, egesz nap ezen a mesen kuncogtam magamban. nem birtam nem latni ezt az egesz bolond varost, csak en nem babokban lattam oket, hanem mesefilm szereplokkent, talan... :) nagyon orulok, hogy tetszik, igazan :))) persze, mivel sokszor en sem latok tovabb az orromnal, azt, hogy "nem lat tovabb az orranal" ki is felejtettem :(

    VálaszTörlés
  3. én jövök :) csak érjek vissza bukiból idejében.

    VálaszTörlés