2010. szeptember 20., hétfő

a kávé íze

Ma leíratkoztam a Facebookról. Mert mindenütt csak a válás. Reggel megfogalmazódott bennem, hogy azok az ismerőseim, akik egész nap a Facebookon lógnak, társat keresnek maguknak, és ez teljesen függetlenül attól, hogy húsz évesek, ötven évesek, száz évesek vagy éppen tizenhárom. És függetlenül attól, hogy van férjük, feleségük, élettársuk, gyerekük kettő vagy tizenkettő, szeretőjük százkettő. Csak kacagtam azon a híren, hogy a Facebook miatt sok a válás. Míg aztán kezdtem azt látni, hogy a Facebook túlbuzgók szerre jelentik be a relationship változást.

Most lehet te röhögsz ezen és azt mondod, hogy rémeket látok, nincs összefüggés a kettő között. De én nem röhögök. Mert tegnap éjjel nem jókedvemben üldögéltem kábán a számítógép előtt. Különös bajom nem volt, csak éppen nem voltam derűs, nyugodt, kiegyensúlyozott és nem aludtam. És semmi különös sem történt, de, el tudom képzelni, hogy, ha ilyen állapotban nyitja magát valaki az internet világára és gyakran teszi ezt, előbb-utóbb bejönnek a virtuális világ pödört bajszú legényei, festett körmű piripócsi madonnái, ahogy Marika írta.

De szeretnék cica lenni, kisminkelve járni-kelni, festett körmöm reszelgetni, gondjaimat másra kenni.

Az a baj, hogy nem elég nekünk ez az élet a maga látszatjaival, fokozni szeretnénk. (Azt hiszem, az ember elsősorban ebben különbözik az állattól, mindent fokozni akar. Nem elégszik meg azzal, ami Van. Vagy inkább, nem akar tudni róla.) Nem elég nekünk a rengeteg hazug kapcsolat, érdekből fenntartott barátság, önszeretetből szajkózott szeretlek, hazafiságból legyártott nagycsalád, balesetből születő gyermek, önpusztító eszemiszomésatöbbi, viselkedős családi viszonyok, és sorolhatnám. Épp elég lenne mindezzel szembenézni. Dolgozni rajta. Leszámolni az illúzióval, hogy ezt valaha is le lehet rendezni. Mégis dolgozni rajta, nap mint nap. Önvizsgálatot tartani, ahányszor bezárjuk a szívünket, ahányszor az érzelmeink hülyét csinálnak belőlünk, ahányszor megszólíthatatlanokká válunk, ahányszor, ahányszor. Ehelyett leülünk a net elé, főleg Facebookozni, vagy hasonlózni. Önként belesétálunk a csapdába és még be is lájkolunk magunknak. Csipkerózsika álomból Csipkerózsika kómába zuhanunk. Rögtön jön a visszajelzés, hogy Igen, Élsz, Te vagy a legmenőbb menő. Nincs feladat, csak password, enter, s nyomják beléd keményen a jelent pusztító pillanatok drogját. És lehet, hogy ki tudsz szállni a hétköznapok őrületéből, hogy éjnek idején találsz ott valakit, aki jobban megért, mint az épp melletted ülő, fekvő szuszogó hús-vér lény, de szerintem ez a „jobban megértés” jelenti a legnagyobb veszélyt.

Ülj le és vizsgáld meg magad, miért benned ez a hit? Miért akarod azt hinni, hogy, csak mert kialakítottál magadról egy nagyon profi, kedves, érdekes, menő virtuális vagy nem virtuális (egyre megy) imidzset, jobban meg fog érteni valaki? Igen, esetleg beléd szeretnek, megeshet, hogy dicsőítenek. De jobban megérteni nem fognak. És talán jobban szeretni sem, mint az, aki neked reggelente kávét főz, vagy néha őszintén megölel, az, akivel megosztod most, ebben a pillanatban az életed. Mert a legkönnyebb válni, manapság úgy válunk (emberektől, persze, a tárgyaktól már kevésbé), mintha sose halnánk meg. És akkor egyszercsak lemegy a sarki boltba, és nem jön vissza, cseng a telefon, a mentősök hívnak. Vagy eltűnik. Vagy más országba költözik. És akkor állunk, hoppon maradottan. Kesergünk, mentjük magunkat, haragszunk, vádolunk, gyászolunk. De még ekkor se nézünk szembe az igazsággal. Hogy mindenfele net, net mellett kapkodtunk a boldogság után, hajkurásztuk a csodaországot, ha más nem adott, hát gyártottuk magunknak az illuziókat, csak éppen ne kelljen a jelen tudatára ébrednünk, a másikhoz vivő legegyenesebb útra lépnünk.

Tudomásul vennünk, hogy a feladatok Vannak. Tetszik, vagy sem. És akkor meg tudod becsülni azt, aki veled megosztja az életét, legyen az társad, gyereket, barátod, szülőd. Meg tudod becsülni azáltal, hogy döntesz, velük maradsz, és akkor tényleg velük Vagy, vagy elmész tőlük, vállalva a döntésed következményeit. Mert a rejtőzködés úgyse segít, nincs az a tűzfal, ami megállíthatná az igazság tüzét, ami előbb-utóbb megperzseli a seggedet. Jobb az igazság tüzében égni, azzá válni, fényt árasztani, mint állandóan perzselt disznószagot.

24 megjegyzés:

  1. life suxx! ... and then you die!
    UI: de attól az írásod tetszik!

    VálaszTörlés
  2. Te. Én már eddig 5x íratkoztam le a facebookról, ahova eleve nagy herce-hurca után léptem be. Kerestem 8 éve nem látott amerikai ismerőseimet, akikről más elérhetőséget, mint a nevüket nem tudtam. Négyből egyet megérte megtalálni. Legutóbb egy hónapja léptem ki. Természetesen kaptam tovább a barátokat. Aztán megjelent az az ember, akit két éve keresek, kaput és falat döngetve, szintén amerikai és most úgy tűnik, hogy talán végre sikerül elválni. Szóval ilyen akaratlagos válás is van. :-))))

    VálaszTörlés
  3. life suxx, igen. a bűznek eddig csak egy ellenszerét bírtam felfedezni, amit sokan ajánlanak, ami szinte egyenlő a lehetetlennel, de nincs miből válogatni: egyfolytában szúrkálni a saját fenekünket, a tűnek sokféle nevet adtak eddig, de ez most nem lényeges. Csilla drága, neked reméljük áldásos válást hoz a facebook :) ha egyszer arra vetemedem, hogy megírjam a XXI század lányregényét, téged is jól beleszőlek. persze, csak ha engedélyt adsz rá :)

    VálaszTörlés
  4. Ez csillagos 10es! (vegre tudok kommentelni :D)

    VálaszTörlés
  5. Edó, Edó, már megint ez a céltábla dolog... :D

    A minap történt, hogy az egyik gimnazistát kérdezte otthon az édesanyja, hogy miért csetel már órák óta az osztálytársával a Facebookon, miért nem beszélték meg az iskolában a dolgokat. Erre a diák azt válaszolta, hogy azért nem beszélték meg, mert nem tudja az illető telefonszámát.
    De az is megdöbbent, hogy a kis kollégisták nem tudják, hogy mit csináljanak, ha bezár a számítógép szoba. Eszükbe sem jut, hogy beszélgethetnének is!

    Nehéz feladatunk van: meg kell találnunk az arányt :)

    VálaszTörlés
  6. Berni drága, az arány bennünk van, csak mi dedósok vagyunk, visszaeső dackorszakosok. Vera, örülök, hogy nem buktam meg nálad :)Ez azt jelenti, hogy legközelebb is elviszel teázni?

    VálaszTörlés
  7. Tetszett az írás.
    Szerintem nincs ilyen közvetlen
    összefüggés a Facebook és a válások között
    (mint ahogyan a a házasságkötések ritkulásához
    sincs köze :-)
    Ezért talán kár otthagyni ,kilépni
    viszont az írást érdemes volt megírni.
    Apl

    VálaszTörlés
  8. óhát. az én kapcsolatomat először az internet /az ördög maga/ tette tönkre. ha lógtam a közösségi oldalakon, ha olvastam a blogját, ha olvastam az általa látogatott blogok kommentjeit, előbb tudtam meg, hogy mi van vele, mert csak ült mint a tök, baszta a netet, én meg egyre biztosabb lettem, hogy kiborg. meggyűlöltem az internetet, mindent, ami volt benne, rajta, mindent, ami kapcsolatos vele. aztán megbékéltem, és elhittem, hogy túlreagálom. de nem. már nem is beszélgetünk, imélt írunk és kommentet a blogba.

    VálaszTörlés
  9. az internet önmagában se nem jó, se nem rossz, csak vannak dolgok benne, amik energiával töltenek fel, és vannak, amelyek elszívják az energiámat. a facebookkal kapcsolatban így éreztem, így érzek, de hangsúlyozom, most.

    VálaszTörlés
  10. ..egeszen bizonyos,hogy miota mobiltelefon,internet megjelent..a valasok szama is novekedett.nem kell balokba jarni ismerkedes celjabol,a hivatlan vendeg ,rajongo,barat,ugynokok hada,a kisertes maga,esatobbi,sms ,internet reven kopogas nelkul erkezik a hazadba...es koszones nelkul tavozik,epp csak korulnezett a portadon.Ilyen az emberek "javaresze" ,az emberi termeszet maga.mobil,internet csak eszkoz,katalizator..Minden hazassagban idovel akad res,repedes,\szakadek,de azt mar megette a fene ha szakadek\.. hajszalrepedes,ami tobbnyire elhallgatott,eltitkolt vagyakbol,ki nem beszelt\olykor banalis aprosagokbol\ orlodesekbol adodik...Es akkor az interneten,mobilon megerkeznek a higanynok vagy higanyferfiak akik becsusszannak a resbe,barmilyen apro resbe ,es kitoltik azt.\a vicces az,hogy gyakran a higanyemberek azonos problemaval kuszkodnek,csak azt hiszik, az egyetlen,nemes gond az ovek,csakis az ovek lehet. CSAK.\ Reka

    VálaszTörlés
  11. ez tetszik, higanyemberek. ismertem ilyet, jonehanyat. ha csak mejelentek, parkapcsolatban elo ismeroseim fraszt kaptak. most mar ertem oket, is. de, megnyugataskeppen, azert meg olyanok is vannak, akik a hazba jonnek, mint falun, eljonnek megnezni, itthon vagyok-e, s egyszer csak kopogtatnak. velem tortent ilyen csoda, minap, es en is ilyen csoda voltam valakik szamara, tegnap :) nagyvarosi nap-kozok :)

    VálaszTörlés
  12. Kedves Edo,

    nagyon tetszik a cikked,es nagyon igazad van.
    Hol voltal eddig,hogy en csak most akadtam rad??
    Es a tuneteket is nagyon jol leirtad:)Sajat tapasztalatom is van ezugyben:).Jol megszenvedtem,de tul vagyok mar rajta.
    Ma mar tudom,a sunyi,lapito emberek nem vallaljak fel szemtol szemben a dolgokat,a kapcsolatok megromlasat.Az ilyenek ucsorognek a gep elott,es probaljak maskent latni sajat magukat es a pillanatnyi"jeloltet"
    Nekem nincs gyerekem,de napi kapcsolatban vagyok veluk.Es rajtuk is az artalmas oldalat latom...
    Bocsanat,ha valakit megbantok ezzel.....
    Orulok,hogy rad akadtam,es ezutan kovetlek!
    Udvozollek,E.

    VálaszTörlés
  13. ilyen vagy olyan formában itt voltam :))) na, akkor ezentúl búcsút mondok a paranojámnak, hogy esetleg követnek, mert tényleg :))

    VálaszTörlés
  14. Hahahaha,hat ez jo!
    Megnevettettel,koszi:):)

    VálaszTörlés
  15. Kedves Edo! Egy barátnőm ajánlotta figyelmembe a blogodat. Erre az írásodra belinkelem, amit tegnap írtam: http://szabadgondolat.wordpress.com/2011/07/11/a-figyelem/
    Továbbá azt szeretném, megkérdezni, hogy alkalomadtán használhatnám e írásaid a Szabad Gondolat (nonprofit) lapban, amely valamilyen szinten olyan jellegű cikkeket tartalmaz, amilyenek a tieid is. Megnézheted a blogomon, hogy miféle "újságról" beszélek.
    További jó gondolatokat kívánok! :) Attila

    VálaszTörlés
  16. szia Attila. ha belinkeled, lehivatkozod irasomat, hasznalhatod, persze. neked is szabadakat, gondolattal vagy gondolatmentesen :)) edo

    VálaszTörlés
  17. természetesen. én is úgy gondoltam. Ha a cikk végére odaírom a blogod címét, jó lesz? :)

    VálaszTörlés
  18. Ezt lájkolom Edókám!!!!:-)

    VálaszTörlés
  19. kár, hogy ilyet kell lájkolni. és hogy pont ez a legnépszerűbb bejegyzés :(

    VálaszTörlés
  20. Szia Edó,
    jó volt újra hallani a gondolataidat, ez amolyan -sajnos tényleg kár -telitalálat, ami további böngészésre késztet... Jó esetben nem a neten!

    VálaszTörlés
  21. Szia, megírod, ki vagy? igen, állandóan telibe találom...magamat :) jó böngészést, bárhol :)

    VálaszTörlés
  22. haha, és mindezt egy blogon, másokat ostorozva, fenn a fényképeddel? jó, hogy te magadon dolgozol, és nem a neten baszod el az időt önfényezéssel.

    VálaszTörlés