2010. július 12., hétfő

A szó hatalma a Kalevalában

V. 3. 1. A szavak foglyává vált tudás

A Kalevalában a szereplők, ha nem muszáj, fölöslegesen nem beszélnek. Minden kiejtett szónak valamilyen célja van. A reális világ elemei mindaddig passzívak, hasznavehetetlenek az ember számára, amíg nem képes beszélni róluk. „A gondolat nem tud mindig közvetlenül átmenni aszóba. Vigotszkij szép hasonlatával: a gondolatfelhőből szavak esője hull: De a szavak esőjébe nem csapódik le minden a gondolatfelhőből, a gondolat nem valósul meg tökéletesen a szóban, nyelvben.”[15] Van tehát a hőseink fejében egy passzív tudás, amelyet emlékezetükben őriznek, de önmagában ez értéktelen, mindaddig, amíg nem képesek visszaem1ékezni a szavakra, amelyekkel kivetíthetik a nyelvi világba ezt a tudáskincset.

„Az emlékezet, nem a megismerés az ókori irodalom alapvető alkotó képessége és ereje.”[16]

Általában Väjnämöjnen szokta elfelejteni a szavakat, mint azt a vas eredetéről szóló ráolvasásban láthattuk. De nemcsak az ő számára fontos az emlékezés, hiszen amikor a rontó erő eltávolításáról, gonosz lény legyőzéséről vagy hadakozásról van szó, az emberek így kezdik fenyegetőzésüket:

„De ha nem hallgatsz szavamra, / emlékszem bizony egyébre” (9. ének) Abban a pillanatban, amikor tudásuk kimondottá, tehát mások számára is hozzáférhetővé válik, ha eléggé leleményes az, aki hallja a szavakat, ellophatja a másik szájából a már megszelídített kész világdarabot. Erre épül a Väjnämöjnen és az Antero Vipunen, nagy, vén, varázsló között játszódó jelenet. Väjnämöjnen, miután Tuonelából éppen csak hogy ép bőrrel kiszabadul, természetesen a hajóépítéshez szükséges hiányzó három varázsszó nélkül, nem adja fel a szóvadászatot, és elindul máshonnan szavakat szerezni:

„Megyek szavakat szerezni, / kemény szavakat keresni, / nagy varázslónak hasában, / Antero Vipunen száján.” (17. ének)

Nem hallgat Ilmarinen szavaira, miszerint:

„Már Vipunen meghalt régen, / Antero elpusztult eltűnt. . ./ szavakat ott nem találhatsz, / még egy szónak a felét sem.” (17. ének)

A szavak önmagukban nem élnek tovább, ha meghal a birtoklójuk, ők is vele együtt távoznak Manalába, ahonnan, mint tudjuk, már nem szivároghat ki semmiféle tudás. Azonban Väjnämöjnen érdekes állapotban leli Vipunent:

„Vipunen a vén varázsló, / varázsszavak énekese / ott feküszik énekestül, / varázsszavaival nyugszik; / nyárfa nőtt a vállaiból, / nyírfa hajlott homlokából, / éger állott állacsontján” stb.

Tehát a varázsszavak ott vannak a fejében valahol, mindaz a tudásanyag, amely lehetővé teszi számára, hogy a megfelelő szabályok szerint alkalmazni tudja a szavakat a megfelelő dologra. Väjnämöjnen, miközben egy vasrúddal ki akarja feszíteni a vén varázsló száját, hogy kiszedhesse belőle a szavakat, megcsúszik és beleesik az öreg gyomrába, ahol tüzet rak. Vipunen fájdalmában elmond mindenféle gonoszűző igét, ami csak eszébe jut, de ezek nem ártanak a csökönyös szóvadásznak. Ekként zsarolja meg áldozatát:

„Az üllőmet elhelyezem / mélyebben a szív húsába, / a pöröllyel jó keményen / ráütök a rossz helyekre, / hogy meg ne menekülj tőlem, / ne szabadulj életedben, / míg szavadat nem szereztem, / varázsszavad el nem vettem, / nem hallottam sok szavadat, / ezernyi erős igédet. / Nem maradhat szó titokban, / varázsige föld ölében; / föld szájába szó ne szálljon, / mikor a varázsló elmegy.” (7. ének)

Vipunen nem hallhat meg addig, míg tudását át nem adta valakinek, ezzel vétene a tudás szájról szájra való hagyományozásának szabályai ellen. Átadhatóvá, érthetővé kell változtatnia tudását, hiszen, mint már említettük, a beszélés megszűntével a nyelvi elem visszavedlik reális elemé, és ezeket az elemeket csakis nevűken szólítva lehet felhasználni. Enged Väjnämöjnen zsarolására:

„Vipunen, a vén varázsló, / varázsversek énekese, / kinek száján szó tudása, / a hasában nagy hatalma, / szavak ládáját kinyitja, / énekek tárát kitárja, / jó énekét énekeli, / bölcs szavait mondogatja, / mondja születés szavait, / régi időknek igéit,” (7. ének)

,,kinek száján szó tudása” bizonyítja, hogy a tudás akkoriban egyet jelentett a szóval.

**********

A beszélő megválogatja szavait, felméri a pillanatnyi beszédhelyzetet és a közmegegyezés által eldöntött nyelvi viselkedési normáknak megfelelően viselkedik. Viszonyul a kimondandó dolgokhoz és a megfelelő kategóriát használja a megértés és hatékonyság érdekében.

A nyelvi világ tehát egy olyan világ, amely rekonstruálható a beszédből. Abban a pillanatban, amikor az ember megszólal, beszél, teremt egy darabka világot, amelynek elemeit nem előveszi valahonnan valami készletből, hanem a kimondás által előteremti a kimondás erejéig. Ez a kimondott szó már a nyelvi világ egy darabja, amelyet a hallgató készen kap, az a hallgató, akiért a szó megteremtődött, hiszen a beszélő anélkül is tudja, amit tud, hogy saját maga számára hangosan ki kellene mondania.

Ahhoz azonban, hogy a hallgató megértse a beszélő közölnivalóját, szavait, figyelembe kell vennie, hogy milyen szempontok szerint kell kategorizálnia az elemeket, ha meg ezekről mondani akar valamit, milyen névvel kell azokat megneveznie, hogyan kell hívnia. Tehát a világ nem azáltal válik kimondhatóvá, hogy a dolgok állandóan magukon viselik a nevüket, mi meg igyekszünk eltalálni őket, hanem, hogy a beszélő a minden ugyanolyan alkalommal ugyanúgy megismételhető eljárást, a produktív névtulajdonítást alkalmazza.

Ennek a produktív névtulajdonításnak az alkalmazási szabálya képezi a kalevalaiak tudásának alapját:

„mit nem tudhat minden gyermek, / fele sem fiataloknak, / harmada sem lánykérőnek,” (3. ének)

A fentebb ismertetett szabályok, szójelentések megadják a nyelvi világmodell receptjét, hogy milyenné mondjuk, teremtjük a másik ember számára a nyelvi világunk darabját, és milyenné mondhatjuk azt egyáltalán.

Teljes szöveg az Ághegy előzetesben.

2 megjegyzés:

  1. Hernádi Gyula és Noam Chomsky viszont szimbólmlehorgonyzásról beszél. Arról, hogy bizony létezik egy a nyelv előtti megértés, ami lehetővé teszi, hogy például meg tudunk tanulni egy nyelvet egy egynyelvű szótárból is a nyelvi környezetben.
    S a zene. A zene a harmóniák világa szinte mindenhol érthető avliágon. A föld rezgése.
    A szavaknak nagy hatalmuk van. A buddhistáknál hallhatunk szavak nélküli tudás átadásról. Telepátia? Tudományos tény.
    rendkívül érdekes ez a terület.
    Hipnózis minden szó. Hipnotizáljuk magunkat és a környeztünket minden kimondott szóval. Jujj de izgi a cikkedet olvasni.
    HangOk

    VálaszTörlés
  2. Szia HangOk, örülök, hogy tetszik. kicsit izgultam, mert pont 10 éve írtam, de így visszaolvasva is még mindig van, amit én is nagyon izgalmasnak találok benne. s csak azt bánom, hogy az elmúlt 10 évben alig foglalkoztam ilyesmivel.

    VálaszTörlés