2010. július 16., péntek

a süket béka és a főúr

az emberek történeteket mesélnek maguknak, beülnek a saját privi házimozijukba, nézik a történetet és meghatottan sóhajtoznak. van, aki azt játssza éppen, hogy ő a díva, meghatódik saját bűbájától és sajnálja a sok pasit, akiken kénytelen átmasírozni. van, aki a hőst játssza, mindig, mindenkit meg akar menteni, aztan csodálkozik, hogy bevonzza életébe az összes lelkikatasztrófa pasit. megveregeti a saját vállát, mert ő olyan jó. van, aki azt játssza, hogy jóságos, egyfolytában jótékonykodik, csapatot kovácsol maga köré, de mindig valaki ellen. elég veszélyes ez a mozizó, mert alattomos, észre sem veszed, mi történik veled, gyanútlanul azt hiszed, hogy a jó oldalon küzdesz, de igazából már rég azokhoz lettél hasonlatos, akik ellen. nem sorolom most a sokféle mozit és történetet, mert ahány ember, annyi mozizó, és ahány kedvenc, magunknak kitalált történet, annyi mozi.

ma, miközben reggel a melóban a budin üldögéltem és bámultam kifele a keskeny ablakon, az jutott eszembe, hogy, ha már sehogy sem tudunk leszokni erről a drogról, az önáltatásról, akkor én inkább igyekszem a kedvenc történeteimet eszembe juttatni, ha már nálam bölcsebbek ezt mióta a világ világ úgyis kitalálták. és eszembe jutott kettő, rögtön, persze.

az egyik a süket békáról szól. aki részt vett a famászó versenyen. startból mindenki lehurrogta, kikacagta, mondván, béka nem mászik fára. de ő csak. aztan kezdtek szerre lemaradozni, visszafordulni, lepotyogni a híres famászók, macskákok, tigrisekek és egyéb ügyesek. de a béka csak. és hiába kiabálták, hogy leesik és úgy szétmegy, hogy békafos sem lesz belőle, mert ő csak. felaraszolt a fa legeslegtetejibe, megnyerte a versenyt s aztán vissza. ekkor deült ki, hogy a béka süket volt.

a másik pedig: a sah megcsodálja az erőművészt. egyik főúr azt mondja, hogy ezen nincs mit csodálni, mert ez akarat kérdése. a főúr vézna kis satnyaság. a sah mérgében, hogy ellentmondanak neki, ráadásul ilyen hülyeséget, bezárja a főurat egy toronyba. a főúr kér egy bikaborjút. a király oda is adja neki. a főúr ettől fogva minden nap vállára veszi a bikaborjút és fellépcsőzik a torony tetejibe. amikor sok időre rá a sahnak eszébe jut utánanézni a főúrnak, egy izompacsirta, az erőművésznél is erősebb ember áll vele szemben, együtt nőtt ereje a felnőtt bikává nővő borjúval.

hát ennyit a történetekről, kinek az opera, kinek a szappany :)

5 megjegyzés:

  1. s nekem a tusfurdo ... fogyott el, mehetek boltba ... ufffff

    VálaszTörlés
  2. Jajj de jó Edóóó...
    Én vagyok a süket béka. De vak is.:)
    Üdv

    VálaszTörlés
  3. hat ez gaz, a vegen meg felersz a fa csucsara,
    de, mivel nem latod, hogy vege, lepottyansz. jobb, ha viszel magaddal valakit, te leszel a vak beka, a masik pedig a suket, aztan valahogy ellesztek. te merrefele soundoskodsz most ippeg?

    VálaszTörlés
  4. Olla Baja a jelenlegi allomas, neha Budapest aztan kituggya...

    VálaszTörlés