2010. július 20., kedd

bodhicitta

összevesztünk. fáradt volt, nem akart segíteni összeszedni a játékokat, sőt, amikor én összeszedtem egy kisvedernyi kockát, ő fogta és kiborította. a szokásos duma, nagyon ügyesen segítesz nekem, hamarosan fogmosás, lefekvés a Párnával és Cilóffal nem segített. az sem, hogy hűdemérges vagyok, irgum-burgum. így hát összevesztünk. megszidtam és nem beszéltem vele. amikor már a kiságyban volt, megnyugodva ölelte magához a kölcsön kapott traktort, még hüppögött. kezét a fejére tettem, lassan, finoman simogattam, ettől rögtön ásítozni kezdett. és, amikor már majdnem elaludt, óvatosan, gyengéden, olyan gyengéden, amilyet elképzelni nem tudsz, csak megtapasztalni, megfogta a kezem és levette a fejéről, hogy meg ne bántson, meg ne sértődjek, de igazán aludni szeretne, egyedül. és nekem összeszorult a szívem és hallottam, ahogyan lepattan róla egy-két, nem is sejtett kéreg.


apafotó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése