2010. július 23., péntek

ne várj tapsot

készíted, edzed, töröd, gondozod, szereted magad, mindig a következő pillanatért. a kiszámíthatatlanért. amit magamnak is, másoknak is leggyakrabban ajánlok: készülj fel a kiszámíthatatlanra, az abszolút bizonytalanságra. mert ezt szinte lehetetlen elérni. már a váratlan jótól is majdhogy össze nem rogyunk, hát akkor a váratlan rossztól. mint például övön alúli ütést kapni olyan embertől, akitől nem vártuk, és akkor, amikor a legkevésbé. és hagyom, hogy csorogjon a könnyem, hogy sirdogáljak, mikor erősebben, mikor csak szipogva. töltsön el a fájdalom, élje ki magát, érezzem meg az ízét és erejét, s aztán hagyjon békén, hagyjam békén. általában kiélem az érzelmeimet, beengedem, befogadom őket, mindegy, hogy örömmel, vagy bánattal töltenek el, egyre megy. az érzelmek az energiacsónakok, szállítják csatornáinkon keresztül a vitalitást. sírok, kacagok, haragszom, derülök, égek, lobbanok, élek, halok. és a háttérből minduntalan segítségemre siet egy gondolat Pema Csödrön, Közelíts a félelemhez című könyvéből, ahol az Atísa tudatedző jelmondatainak utolsó pontja: ne várj tapsot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése