2010. július 13., kedd

edomese

egy ma esti levelreszlet egy draga baratnomnek es magamnak is, meg neked is:
Szerintem tul sokat toprenkedsz, gondolkodsz, tepelodsz, viszed fel az erzelmeidet a fejedbe es kimagyarazod azokat. Ezert aztan azt az erdekes jatszmat jatsszod magaddal, hogy rengeteg energiadat elfecsereled, ahelyett, hogy elobb tisztaznad a helyzetet es azutan gondolkodnad el rajta. Harom honap alatt kabe haromszor fordult elo, hogy megirtad nekem a hosszu, meg es kimagyarazos levelet, ami utan kiderult, hogy egyszeruen felreertettel. A magadban erveles, a dolgok tulsagosan fejben valo megoldasa az egyik legnagyobb csapda. Zsolttol tanultam errol, azt szokta mondani, ha harom mondatban nem tudom osszefoglalni a problemamat, akkor nincs problema. Eleinte kiakadtam ettol, aztan rajottem, igaza van. Ha van problema, az max 1-2 mondatnyi, a tobbi az en elmem ordogi jateka. Es meg tanultam tole valamit, azt, hogy azt a problemat mondjam, ami most van. Most, ebben a pillanatban. Nem azt, ami regebb volt, 2 hete es azota is bankodom miatta es most jut eszembe, magamra vessek, ha kepes voltam ennyi ideig mergezni magam vele es hordozni magamban, es az mar amugy sem az a problema, ami ket hete volt, hanem valami, ami az en inkubatoromban belole kifejlodott. Ezt most csak azert irom, mert mondtad, hogy beszelgeteseink utan meg sokszor vitatkozol velem magadban. Vigyazz, szornyu jatek ez, a legnagyobb suttyomban tesz tonkre.

Most lehet olyat irok neked, ami megdobbent, de, ha mar hallottad ezeket masoktol is, akkor talan kevesbe fog megdobbenteni. Szerintem pont ezek miatt a bizonyitasaid miatt versenyzel. Ha nem irod pont te magad ezt, ez meg sem fordul a fejemben. De erre egybol felkaptam a fejem. Es, mert versenyzel, es valoszinuleg egyaltalan nem tudatosan, es nem velem, hanem ugy altalaban, elvarasod volt a mesem irant, irantam. Mert az ember akkor all keszenletben, ha valamire var. valamit var. De az elvarasod, az a te elvarasod, te magad teremted magadnak, adsz helyet neki magadban. Neked kell szembenezni es leszamolni vele. Elfogadni, talan inkabb ez a megfelelo szo, elfogadni, hogy elvarasaid vannak, nem azzal kecsegtetni magad, hogy te aztan olyan szuper vagy, hogy neked semmifele elvarasaid nincsenek, s akkor talan kevesbe er varatlanul a csalodas, kevesbe bosszankodsz, kevesebb energiaveszteseggel meguszod. Mindezeket magamnak is irom, mert legalabb olyan szuksegem van ezekre a meg- es belatasokra, mint talan neked is.

Nem kell azt akarni, hogy mindenben a legjobbak legyunk, mert ez borzaszto stresszel jar. Eleg, ha tudod, hogy jo vagy. Eleg, ha tudod, minden zsigereddel, porcikaddal, szimatoddal es vercseppeddel, hogy jo vagy. Ez boven eleg. Es egybol nem akarod megvaltani a vilagot, sem a munkatarsakat, sem a muveszetet, sem a gyerekeidet, sem a viragokat. Es abban a pillanatban, hogy ezt megerzed, elszall a sok vacilalas, dilemma, racionalizalas, ertelmezes es ok, okozati osszefugges hajkuraszasa. A sogornom azt szokta mondani, hogy harom meterrel emelkedj magad fole es ugy nezd meg a problemad. Nos, ha tudod, hogy jo vagy, es tudod ezt minden sejteddel, ahogy fentebb irtam, akkor egybol legalabb harmincezer meter magasbol latod a problemad, es megerted, nincs problema, csak te teremtetted magadnak, es egyszeriben csak rajossz, fegyver van a kezedben, es arra is, hogy erre semmi szukseg.

3 megjegyzés:

  1. Köszönöm, Edó! Ez (is) nagyon eltalált :)
    Köszönöm, köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Nem tartozik ide, de... http://vattacukorhajulany.blogspot.com/2010/06/frida-kahlo-manka.html

    VálaszTörlés
  3. hat mi vagy te, Bernadett :) celtabla (a kapu alatt) :))) jo ez a vattacukor, akkor en is kerek egy fridababat :)))

    VálaszTörlés