2010. július 15., csütörtök

cancel delete system data

Hamvas Karneválja azzal kezdődik, hogy az egyik szereplő sehogy sem tudja megszokni az életet.

Az élet karneválja azzal kezdődik, hogy sehogy sem bírjuk megszokni a halált.

Váratlanul ér, nem tudjuk mit mondani, beindul egy tudatalatti védekezés, mintha csak ragályos betegség ellen, be nem vallott megkönnyebbülés, egy idegen volt, jó, hogy nem én, nem valamelyik családtagom. Pedig minden egyes halálhírt a felébredés angyala hoz. Mosolyogva kellene fogadnunk, mert hozzászoktat az élethez. Ahhoz, ami ebben a szent percben történik éppen Veled. Most. Nem ősszel, amikorra a turistairodánál lefoglaltad, kifizetted az utazásod, nem a jövőbeni remélt boldogságban, hanem a pillanat mérhetetlen gazdagságában, kifürkészhetetlen, megismerhetetetlen misztériumában.

Mert, amikor a te nevedben felhívják a turistairodát, hogy visszamondják a foglalásod, már késő, mert már azt az útat járod, amelyre egész életeddel foglaltad a helyet.

3 megjegyzés:

  1. de ha ugy vandorbotozol el, hogy elotte nem jossz el bucsukonyakozni, akkor puszta szeretetbol jol elsupakollak, ha egyszer meg sikerul elkapni azt a kocos grabancod :)

    VálaszTörlés
  2. ha lesz idom eljovok, de van egy hetem elkoltozni s szabadsagra menni s bekoltozni pesten. ez igy kicsit suru.

    VálaszTörlés