2010. április 14., szerda

nőt a nőnek, hogy nője lehessen férfijának, anyja gyerekének

kb egy éve volt, amikor a farkas kiköltözött a gyomromból, az egyik legrettenetesebb félelem farkasa, a mi lesz, ha nem közösen a gyermeket, mi lesz, ha valamelyik szülő nélkül, a mi lesz, ha mi mégse együtt

egyszerű volt a válasz: semmi

semmi sem lesz, ha mindez nem, nem lesz katasztrófa, nem ér véget a világ, nem sérülünk jobban, mint amúgy is, éppen csak más mederben, más kapuk nyílnak, más emberek, férfiak, nők, gyerekek kerülnek beljebb vagy távoznak

nagy pillanat volt, fényes és könnyű, ugyanakkor mély
eddig még nem tapasztaltam nagyobb szabadulást, mint mikor a félelmektől. persze, ez nem jelenti azt, hogy ez után az állítólagos megszabadulásom után én egy nagy big happy edo lettem és ásztálávisztábébi, legalábbis nem nagyobb, mint addig, de fordulópont volt kismama életemben

és most kicsit belemegyek abba, többünk történetéből kiindulva, hogyan is juthatnak a kismamák, anyukák ebbe a fajta félelemvederbe, kudarccseberbe, mert vagyunk egy páran, azt látom

megszületik a baba, az anyafüggő kis ordibordi. az anya minden energiájával, még annál is többel figyel rá. fő cél: ne sírjon a gyerek. mert mindenkit idegesít, így vagy úgy, az apát főleg. ebben a nagy odafigyelésben, a nagy család, a rokonok, barátok és egyéb jóakarók dacára a kismama egyszer csak felébred, hogy egyedül van, elgyámoltalanodva, magára maradottan a gyerekkel, jó esetben a gyerekhez ért, de az az érzése, hogy semmi máshoz. hogy semmi máshoz.

ha az apa olyan helyen dolgozik, hogy sok a visszajelzés, vagy olyan körökben mozog, hogy neadjisten rajongója, akkor az anya azt látja, hogy ő kevésbé értékes, mint az apa, mert őt bezzeg mennyien, neki pedig csak az egyre inkább összeomló önértékelése jut, meg a gyerek(ek) nevelése, gondozása. szorongás, féltékenység, kétségbeesés és kilátástalanság, kb ez a leggyakoribb képlet. ha ilyenkor még azt is a fejéhez vágják, hogy ez a te problémád, te kell dolgozz rajta, akkor mehet szegény lefeküdni, belesírni magát a párnába.

sokáig azt hittem, hogy minél inkább férfi a férfi, annál inkább nő mellette a nő és fordítva. és ez így is van, de csak ez nem elég. főleg a kismamáknál, anyukáknál. mert ha az anya a pozitív visszajelzéseket a gyesi elvonuláson csak az apától várja, azzal annyira kimeríti a társát, hogy a végén nem kap semmit. ekkor jó, mint már egyik korábbi bejegyzésemben is írtam, feltöltődni anyai erőkkel a többi hasonló helyzetű nők társaságában. látni, tudni, érezni, hogy nem vagy egyedül, nem veled van baj, csak vannak nehezebb helyzetek, vannak problémák, amelyeket meg kell oldani és meg lehet oldani, de csak úgy lehet normálisan, ha kiállasz magadért. de amíg félsz, amíg attól félsz, hogy, ha netán rosszul sül el az önmagadért kiállás és netán mindent elveszítesz (férjet, 5 gyereket, kutyát, házat, stb), addig csak szolgálsz, szolgálod a félelemedet, esetleg egy téged uralni szerető férj hatalomvágyát, meghunyászkodásodat, ördögi körödet. igen, benne van a pakliban, hogy mindent elveszítesz (de csak annyira, mint bármi más). de csak az nyerhet, aki nem fél ettől a veszteségtől. nem tudod igazán szeretni magad és a társad, amíg szolgálsz, mert haragszol ezért magadra. csak, ha felfogod, hogy a család az élet legnehezebb feladata ugyan, de ezt szabad akaratból választod, minden pillanatban, amikor mellettük döntesz (ugyanakkor ott van a szabadsága annak, hogy esetleg egyszer másképp), szabadulnak fel benned akkora erők, hogy ismét kinőnek a szeretet szárnyai.

ha kismama vagy, aki ezt olvasod, talán némely dologban magadra ismertél. úgyhogy ne bámuld tovább a képernyőt, menj asszonyok közé, menj és fecsegj és locsogj és csacsogj és kacagj és csicseregj a barátnőiddel. kávézz és cserélj recepteket. olvasd fel nekik a verseidet. nem baj az se, ha erotikus a vers. áradj és csobogj és fogadd a baráti ölelést, kedves érintést. ne félj, ne zárkózz el. attól se félj, hogy kipletykálnak, legalább beszélnek rólad. vesd bele magad a tavasz sziromzivatarába, mert nőből van minden, mi megújul, termékeny, búja és illatos és tarka tánc, mert nőből van minden, mi benned érzékeny. aztán vidd magad haza a párodnak, hogy megoszthasd vele azt, amit neki tőled kell megkapnia, s hogy ő, férfi létével keretbe fogja mindezt a gyönyörűséget, formát adjon neki, képet
EMBERséget egymásnak

(s ha netán kispapa vagy, apuka, küldd, engedd, kérd feleséged, hogy menjen el legalább egy cukrászdába valamelyik nagyon kedves barátnőjével, esetleg ajándékozz neki közben egy pár fülbevalót ;)

7 megjegyzés:

  1. Drága Edo!

    Csak annyival egésziteném ki az irást,ami szerintem fontos , eddig-le-nem-irt dolgokat ragad meg, hogy én kismamaként nemcsak anyukák társaságában töltődöm fel női erőkkel, hanem férfibarátok társaságában is. Ez nem szerető-keresést jelent, és mégis nagyszerű szellemi-érzésbeli és ezer szinterű "játék". Vagyis nő és férfi barátok "tükrében mosom meg az arcomat". Igy érzem teljesnek magam. Mind a kettő fontos, hogy teljes lényemmel fordulhassak aztán affelé az ember felé, akit választottam, és akihez a legközelebb állok, és akinek időnként újra és újra gyermeket szeretnék szülni.

    Hellinger azt mondja, hogy ha valaki mellett nő lettél, vagyis társa lettél, akkor kicsit kevésbé vagy nő mások mellett. És férfivonalon is igy "működik.
    Ez valószinüleg természetesen igy van.

    De van egy fucsa tapasztalatom.Bábosként mégis remek játékban lehetek teljes egy-egy fiú mellett. Ebben a játékban a teljes ember mozgatódik meg bennem, mint az úszásban is minden izom. Nem erotikus játék ez , mégis minden benne van, ami az embert emberré teszi. Alkotó játék, alkotó kapcsolat.
    Szeretettel: Ildikó

    VálaszTörlés
  2. azt én is érzem, hogy ahány emberrel kapcsolatba lépek, annyi ember leszek én is. és kell a férfiak társasága is, persze, de míg régebb úgy éreztem, hogy micsoda szellemi párviadalokat vívunk, megmozgatja minden elmeporcikámat, ma már ezt nem tartom olyan fontosnak. jól esik, néha, de már nem kívánom gyakran. sőt, már nincs meg az a szellemi kielégülés, feltöltödés érzés, sokkal inkább az van, hogy brilliáns ésszel osztjuk a semmit.én nem tudok női erőkkel feltöltödni férfiak társaságában. inkább csak jó nőnek érezni magam férfiak társaságában, de a kettő nem ugyanaz. lehet, ha én is alkotó munkát végeznék egy csapatban, mások lennének az meglátásaim. de így, csak ez :))

    VálaszTörlés
  3. Igen, én összemostam valamit, amit itt szépen letisztáztál: -női erők és női énkép, jó nőnek, vagy teljes NŐ-EMBERnek érezni magam.

    Értem már. És a női erőkkel kapcsolatban valóban volt néhány alapvető nő alak, aki alakitott és akinek az erejében valóban megfürödhettem, és megsejthettem általuk a magam nőtartalmait is. És ezt tényleg csak nőktől kaphatod meg("sok kedves nőből" ).
    Azt , hogy jó nőnek érezd magad férfiaktól kaphatod meg leginkább. Ez pedig olyan ego-játéknak, tükörnek tünik, ami időnként fontos, máskor meg egyáltalán nem.
    Ahhoz, hogy nőemberként kiteljesedj ideális esetben elég egyetlen férfi jelenléte, szeme, ami előhivja benned azt a sok -sok nő által átadott,alvó női energiát. És aztán valóban elég csak megfürödni időnként valódi női erőkben, hogy mindig friss tartalmakkal táplálhasd a kapcsolatot.
    Én ezt a nő-embert magamban nem egy férfi jelenléte által élem meg, hanem többféle "interakcióban":),(ez egyszerű kapcsolatokat, játékot, szellemi kapcsolódást, alkotást is jelenthet, mikor mit), miközben létezik egyetlen férfi is, akivel együtt növünk fel a tartalmainkhoz, és hozzá egészen másként kapcsolódom.

    VálaszTörlés
  4. És ez hűséget is kér tőlem vele szemben..., tehát komoly és mély kapcsolat kapcsolat. Ha farkasfalkában farkasokként élnénk (ez a Farkasokkal futó asszonyok c. könyv szerzőjének a hasonlata) én biztos hogy mellette, vele szaladnék, ha el nem "harap" maga mellől.:)

    VálaszTörlés
  5. a magyar nyelv egy nagy kelepce :)) ez alatt "inkább csak jó nőnek érezni magam férfiak társaságában" azt ertettem, hogy jo dolog nonek erezni magam a ferfiak tarsasagaban :))) mert ahhoz, hogy jo nonek erezzem magam, szamomra nem szukseges a ferfiak tarsasaga, eleg egy, az a bizonyos, O :)) a farkas, aki mellett, akivel szaladhatok a farkasfalkaban :)) na, reggel jovok kavezni :)

    VálaszTörlés
  6. a félelem és reszketés engem is utolért. én csak annyit tennék hozzá, hogy nekem más módszer jött be (bocsáss meg, de falra mászok a kismamáktól), hogy helyreálljon az önértékelésem: folytattam a tanulást. és volt egy barátnőm, aki nagyon sokat segített, de neki nincs gyereke, így nem futottunk bele a szokásos kismamás témákba.

    VálaszTörlés
  7. na, Nelli draga, ha leszalltal a falrol :)))) akkor irom, hogy valoban, ahany ember, annyi modszer, sot, ahany helyzet, annyi modszer. jol meg van buheralva, mi? :) s meg ne masszunk falra tole :) a fene recepttelensegjeit neki, hogy azt!

    VálaszTörlés