2010. március 15., hétfő

tánc

csudálatosan alusznak, a két szőke, én pedig előbb meg-, aztán kiszöktem a konyhába, s míg a kávé prüszkölt és rotyogott, én bambultam ki az ablakon. és megláttam a fa vázát. eddig még sose láttam, pedig itt az ablakunk alatt.

és beugrott, hogy a tél férfias évszak: lecsupaszít, hogy a szerkezeteket láttassa, hideg, zárkozott, komor és fenséges. de ez csak a látszat, a mélyben szunnyad mindaz az erő, amitől a tavaszt, a nőies évszakot berobbantja, amivel megtermékenyít, amivel a földet, magot áttöri.

a tavasz a pompa, a cifra, a csecsebecse, a tiritarka, a búdulat és mámor és kitárulkozás évszaka, a fiatal nő tánca.

a nyár ismét férfias, perzselő, tikkasztó, fényben lecsupaszító, vakítő verőfényű, az érlelő hőség. az izzás, a szenvedély, a vetkőztető, az erő.

az ősz pedig az érett asszony, a bőkezű, a zamatos, az erős színű, a tápláló ölű, a harapnivaló, a szüret.

(tegnap egy rádióműsorban egy pszihológus a férje rendszeretetét a perfekcionizmusra való hajlamára fogta. elcsodálkoztam, hogy pszihológus létére még nem jött rá arra, ami minden családnál szépen látszik: a férfi az, aki a rendet teremti a házban, és ez nem egyenlő azzal, hogy az asszony takarít, azzal az asszonnyal meg főleg nem, aki tisztaságmániás. ha ez néhol nem így van, hogy a férfi teremti meg a ház rendjét, a struktúráját, a vázát, a nő pedig ezt fellombozza, otthonossá és meghitté varászolja, ezzel rendetlenítve is, persze, a férfinak újból dolgot adva, - hogy kérje, csinálja újból az átlátható, rendszerezhető, alkotói munkának vagy csak alkotói létezésnek teret adó otthoni légkört - , nos, ha ez nem így van, ott a játszmákkal van baj, bosszúskodásokkal, férfi női szerepek felcserélődésével.)

tegnap olyan barátnőmmel találkoztam, akivel már az első találkozásunk folytatás volt. nagyon felüdítő tud lenni egy ilyen találkozás, megerősítő, kinyító, szépítő és egészséges. semmi erőlködés, szereplés vagy kétszínkedés, csak a női és anyai patakoknak természetes csobogása, egymásba ömlése, égtükrözése. és fülbevalót hordott, én pedig, talán életemben először megkívántam a fülbevalót :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése