2010. március 26., péntek

gyümölcslét és szemelmózsia

bár télen nagyon odafigyelek, hogy mit eszik a gyermek, tavasszal elkezdődik a gyümölcslét, nem aggódom, csak úgy nő, mondtam én
mert Steiner azt mondta, hogy a gyerek attól nő, ami a szemén bemegy, mondta L
és mondom én is
Márkus része lett a kertnek, szemlátomást nyúlik az egyre hosszabbodó nappal, erősödik a fűszálakkal, ragyogósodik az éggel, szépül a fénnyel
nő, mint a gomba
most már értem, hogy anyám miért mondta mindig, hogy a többi között úgy felnőttem, mint a gomba
szerencséjére sokat van nagyobb gyerekek között, így aztán gombáskodhatik kedvére
bejöttünk lefeküdni
a karomnak csórénak kell lennie, ha már nincs cici, legalább így érezze a csórét
ráfeküdt a karomra és néztünk egymás szemébe, hosszasan, némán
és lehet, hogy én vagyok az anyja, de biztos, hogy az apja az apja, mert ezt a tekintettel mindentelmondást tőle kapta
így hát üzenem Steinernek, bármilyen dimenzióba is, hogy a gyerek nem csak attól nő, ami a szemén bemegy, hanem attól is, ami a szemén kijön
aztán a mellkas felső részének cirogatása következett, véletlenül akadtunk rá erre a természetes nyugtatóra, csak utána jöttem rá, hogy valahol ott kell lennie a csecsemőmirigynek, aminek, sajnos, szinte soha, senki nem tulajdonít fontosságot
a mellkas ennek a részének a gyengéd cirogatásától azonnal megnyugszik, ma pillanatok alatt el is aludt
s mivel a blogbejegyzéseket újabban nem írom, hanem megbeszélem ideiglenes szomszédasszonyommal, hát irigykedhettek és bosszankodhattok kedvetekre, vagy megkereshettek, mert a napcirókákkal és az ébredező föld szagával dusított kávé írtó finom tud lenni :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése