2010. február 6., szombat

nem vagyok én terézke

a sok segíteni akarástól van ilyen szarban a világ. egyfolytában mentőalakulatok mennek mindenfelé, megyünk oltani a szomszéd csűrjét, miközben ég a pendelyünk. egyfolytában mentőalakulat voltam valakik számára (ó én hős), s minden leégett körülöttem. ha magamra veszem valaki más terhét, a legnagyobb rosszat teszem, amit csak tehetek, elveszem tőle az erőt. joga van cipelni a terhét (ha cipekedni akar), felnőni a problámájához, hogy megoldhassa. joga van megerősödni, felfedezni saját erőforrásait. az egyik nagy bajom, hogy, ha valakit panaszkodni hallok, rögtön meg akarom kímélni, átvenni a keresztjét, megmenteni, megváltani. Jézus is jobban tette volna, ha nem akarja megváltani a világot, úgyse sikerült neki, de lett egy csomó infantilis felnőtt, aki a nagy segíteni akarásban (erőszakkal megmenteni az embereket, keresztes hadjáratok, stb.), jól legyilkolászta egymást. a szeretet nevében, csakis. én is a szeretet nevében vettem magamra mázsányi terheket, hogy aztán elsatnyuljanak ezek tulajdonosai, akik ezeket a terheket nem hiába kapták. vissza hát mindenkinek, ami az övé, jót, rosszat (úgyis egy és ugyanaz) egyaránt. egyik romtelep fölött, amit egyik hosszas segítési hadjáratom után hagytam magam mögött, kezdtek kinyílni a virágok. bár ez.

4 megjegyzés:

  1. akkor most hamubasült pogácsával útnak engeded? mit mondasz neki, ha beléd akar kapaszkodni?

    VálaszTörlés
  2. azt, hogy tisztelettel visszaadom neki azt, ami az övé. időbe telik, de megérti. és a hamubasült pogácsát süsse meg magának. és a hamubsült galambot is fogja meg magának :)

    VálaszTörlés
  3. :) gondolom el kell cipelni a mázsás terheket amik a másoké, amíg ehez is felnövünk, hogy mgértsük. hagyni tudni kell, meg kell tanulni.

    VálaszTörlés