2010. február 17., szerda

körhinta

tegnap rázós napom volt, az első nap egyáltalán semmiféle szopizás nélkül. eddig volt. új fejezet kezdődött az életünkben. önálló fiam elkezdett bújni, ölelni, úton, útfélen. ha idegenek megszólítják első reakciója, hogy belekapaszkodik a szoknyámba, elbújik mögém. ismerkedem, ismerkedünk. ma vendégségben voltunk s míg Márkus a világ egyik legbarátságosabb szobájában aludt, én végre megnéztem Bacsó Péter Szerelem című remekművét. Ott voltam a filmben minden pillanatban, élt a film bennem, minden pillanatban.

képfilm.

mintha még azt a kevés hangot, beszédet, ami elhangzik, azt is megukba szívnák és kiélezve, sűrítve adnák vissza a képek.

Szerelem. hát kell ez nekem? már megint? hogy mindenhol csak Őt?

Igen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése