2010. február 27., szombat

egyes szám, első személy, másfél számosan

Márkus másfél évesen saját magát nének kezdte mondani, az én fordítottjának. Általában három évesen kezdik helyesen használni a személyes névmást, addig vagy a második személyt, vagy a nevüket mondják. Úgy látszik, nagy éntudatot osztottak Márkusnak. Hogy ezzel ő mit fog kezdeni, majd elválik, de hogy addig nekünk van/lesz kezdenivalónk vele, az biztos. Tegnap reggel például a konyhaszekrény ajtajába kapaszkodva, összeráncolt szemöldökkel azt gyakorolta, hogyan tudná még határozottabban, erélyesebben és rendíthetetlenebbül mondani azt, hogy NEM! (és ezt a bejegyzést most remélem olyanok is olvassák, akik nem tudnak nemet mondani. ha más nem, egy konyhaszekrény ajtó ejsze mindenkinél akad).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése