2010. február 2., kedd

anyiii

ezt írtam egy levélben kb másfél éve, s most, hogy láttam a Samsarat, eszembe jutott, elővettem:

"Most, hogy együtt lakom pár Buddhával is, most már Buddhán is gondolkodhatom, nem csak Jézuson. Tegnap például azon mind töprengtem, hogy ha Jézus is, Buddha is megvilágosodtak (de nem alapítva családot, vagy lemondva a családalapításról, mert a család, s főleg az asszony, ugye, visszahúzó erő), akkor bár utána, amikor nekik már sikerült és erejük volt, lett volna hozzá, miért nem vitték magukkal az asszonyt is? Miért ezek a nagyok prédikálták a családot, de ők maguk nem követték ezt az utat? Tudom, számtalan út van. A magány útja, a család útja, stb. De ez az utóbbi a nehezebb. Mert itt állandóan szembesülsz nem csak a saját, de a többiek démonaival is. Na, igencsak kedvem keredett megszentülni :). S azt hiszem, hogy a legjobb úton haladok, hiszen éppen leszokófélben vagyok az írásról, most már csak egy edoista vallásalapító hiányzik."

és Levi is eszembe jutott, amikor egyszer bárcsakmeghalnékolhatnékom volt, és azt mondta, ne akarj te rosszat magadnak azzal Edó, hogy meghalsz, van ennél rosszabb, élni :) jól megleckéztette az egomat, már megint :)

1 megjegyzés: