2010. január 18., hétfő

a szárnyak nem viselkednek, repülnek

régebb gyakran eltöprengtem azon, hogy vajon fontos dolgokban hogyan döntenék, vagy csak úgy általában másmilyen lennék-e, ha nem élnének a szüleim. izgatott, hogy milyen mértékben befolyásolja az életemet az ő jóváhagyásuk vagy rosszallásuk.

aztán találkoztam egy csomó különféle korú emberrel, akiknek már nem élnek a szülei, de még mindig úgy viselkednek, döntenek, választanak, hogy megfeleljenek (esetleg borsót törjenek az orra alá) rég halott szüleiknek vagy más hozzátartozójuknak.

úgy néz ki, nem élőkről vagy holtakról van szó, hanem, hogy el tudsz-e jutni egy olyan szintre, amikor már nem akarsz megfelelni és már nem akarsz nem megfelelni sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése